Tímárok, kordovánosok és irhások, bocskorosok, magyar és német vargák, csizmadiák és kapcakötők árszabásai (1597-1821) [antikvár]

BevezetésAz 1986-ban megjelent árszabás-kataszter' segítségével 1987-ben kezdtük meg az MTA Néprajzi Kutatóintézetében - a megyei levéltárak munkatársainak segítségével - a publikálatlan árszabások gyűjtését. Célunk az volt, hogy a kiadatlan árszabások közzétételével járuljunk hozzá a kézműves ipar akkoriban újra fellendülő etnográfiai, művelődéstörténeti, ipartörténeti kutatásához. Ez a kötet immár az ötödik^ a különböző iparágak termékeiről, azok árazásáról megjelenő sorozatunkban.Az intézetben létrejött árszabásgyüjteményből most - a szőrmés bőrökkel foglalkozó szűcsök kivételével - a bőrkikészítő és bőrfeldolgozó céhek áriimitációit, illetve terméklistáit adjuk közre. Ezek a céhek - a hazai forrásanyag tanúsága szerint''- a nagy hagyományú és népes céhek közé tartoztak, és a hazai iparágak szerveződésének korai szakaszában, az elsők között alakultak meg. A bőrműves mesterek közül elsőként, a 14. század első felében a debreceni tímárok, második felében az eperjesi és pozsonyi vargák tömörültek céhekbe. A 15. század a bőrműves céhek sorozatos megalakulásának százada volt, míg a csizmadiák érdekvédelmére céheik a 16. század vége felé jöttek létre."*A céhek feladata volt, hogy szabályzataikkal megvédjék a mestereket a kívülállók kontármunkáitól és vásárjogaik csorbításától, de a céhek belső életét is meghatározták: a munkaidőt, az inasoktatást, legénytartást, a mesterré igazolást, a céh vezetőségének feladatait és nem utolsósorban a remeklés szabályait. A városok, uradalmak, vármegyék által kiadott árszabásokkal pedig a mestereket is korlátozták abban, hogy termékeikért indokolatlanul magas árat kérhessenek. Az árszabások számunkra legtöbbet a különféle mesterek változó áruválasztékáról árulnak el. Egy-egy megye levéltárában az árszabások elrendelését megelőzően a mesterektől kért kalkuláció is megtalálható, ami a bőrműves mesterségek technológiájára vonatkozóan is nyújt új ismeretet.Szinte valamennyi készterméket előállító mesterség képviselői a bőr kikészítéséhez is értettek, ami nem egyszer a mesterek közötti vitákhoz is vezetett, és ami megmagyarázza, hogy a különféle mesteremberek árszabásaiban hogyan jelenhetnek meg ugyanazok a megmunkálásra utaló tételek és gyakorta ugyan azok a készítmények is. Ilyen szakmai érintkezés mutatkozik meg a 14-19. századig terjedő céhes időkben nyilvántartott összesen 263 vargacéh és a 88 tímárcéh mestereinek esetében, akik 16 közös céhben együtt is munkálkodtak. A vargák és csizmadiák ugyancsak megfértek 16 közös céh keretei között, ámbár a csizmadiák 312 önálló céhe e mesterség határozott különállását, egyben tekintélyét igazolja.'^