Bővebb ismertető
Az európai integráció „régi-új" útja: a differenciált integráció1
Koller Boglárka
Bevezetés2
Nikolas Sarkozy 2011. november 8-án, a Strasbourgi Egyetemen tartott beszédében a következőképpen fogalmazott: „Nem lesz többé közös pénz egy sokkal magasabb fokú gazdasági integráció és konvergencia megvalósítása nélkül. Ez az irány, amely felé haladunk. De vajon ugyanolyan szabályok érvényesülnek majd mind a huszonhét tagállamban? Nem. Határozottan nem. Két sebességfokozata lesz az európai integrációnak: az egyes fokozat, amely a magasabb szintű integráció megvalósítását jelenti, és egy kettes fokozat, amely a konföderációhoz hasonlít, és lazább együttműködést jelent az Európai Unión belül."3 Utóda, Francois Hollandé bár másfajta Európa-politikát kíván megvalósítani, a többsebességes Európa gondolatában egyetért Sarkozyvel. 2012. július 10-i londoni útja alkalmával nem felejtette el Dávid Cameronnak is tudtára adni, hogy számára teljesen elfogadható a többsebességes irány. Nagy-Britannia számára ugyanis mindig is léteztek olyan közösségi ügyek, amelyekből a szigetország nemcsak időszakos, hanem inkább a tartós kimaradást választotta. A fiskális paktumra adott brit vétót Cameron úgy kommentálta: „Európának számtalan szobája létezik. Nagy-Britannia továbbra is a NATO tagja és az egységes piac része marad. A kimaradás csupán a klubon belül létező egyik klubtól történő távolmaradást jelenti, semmi többet."4 Angéla Merkel már jó ideje amellett érvel, hogy az Unió jövőjének biztosítása érdekében meg kell teremteni annak a lehetőséget, hogy egyes tagállamok nagyobb fokú szuverenitás átruházással is járó szorosabb integrációt valósítsanak meg. 2012. június 7-i beszédében, a német kancellár a politikai unió megvalósítását jelölte meg az európai egységfolyamat következő állomásaként, hangsúlyozva, hogy enélkül az eurózóna és a formálódó fiskális unió sem lehetnek életképesek. A németek álláspontja tehát egyértelmű: csak a szorosabb gazdasági és politikai egység megvalósítása felé lehet kimozdulni az integráció mostani agóniájából. Aki pedig nem bírja a tempót, az nem halad majd együtt az egymás között szorosabb integrációt megvalósító tagállamokkal.
A differenciált megközelítés tehát az európai gazdasági és pénzügyi válságkezelés forgatókönyveinek és a közös Európa jövőképeinek kihagyhatatlan eleme. A politikusok,