Tőke- és pénzpiacok [antikvár]

1. PÉNZÜGYI PIACOK 1.1. A PÉNZÜGYI KÖZVETÍTŐ RENDSZER DEFINÍCIÓJA, FELADATA Jóllehet a pénzügyi piacok eredete az idő homályába vész, bizonyos alapelemei valószínűleg az emberiség történelmének nagyon korai szakaszában alakultak ki. A feljegyzések szerint az első szuverén adósságcsőd a Kr. e. 4. században következett be, amikor az Attikai Tengeri Szövetség 13 tagvárosa közül 10 csődöt jelentett a déloszi templom felé fennálló adósságuk tekintetében. A pénzügyi közvetítő rendszer olyan piacok, egyének, intézmények, jogszabályok és egyéb szabályok, szokványok, meclianizmusok, technikák összessége, melyek biztosítják a gazdaság pénz- és tőkekapcsolatait. Már a régi görögök is., Definíció m A pénzügyi közvetítő rendszer fő feladata, hogy biztosítsa a gazdaságban létrejövő megtakarítások és a beruházási szükségletek találkozását, vagyis a megtakarítások felhasználását, működő tőkévé alakulását. A megtakarítások így visszakerülnek a gazdaság vérkeringésébe, ily módon finanszírozva a fogyasztási cikkek újratermelését és a növekedést. A kereslet és a kínálat meghatározza a pénzügyi eszközök árát (például hitel esetében a kamatlábat). A gazdasági élet fejlődése egy sajátos piac, s ezzel együtt egy sajátos piaci tevékenység kialakulásához vezetett. Az árutermelés fejlődése szükségszerűen megkövetelte, hogy a pénznek is önálló piaca alakuljon ki, s az itt zajló sajátos tevékenységekre jöjjenek létre speciális intézetek. A pénzfolyamatok a gazdaság minden területén jelen vannak, aktív szerepet töltenek be a termelés, az elosztás, a forgalom, a felhasználás, a fogyasztás folyamataiban. A gazdaságpolitika eszközrendszerében a legfontosabb eszközöknek a pénzügyi eszközöket tekinthetjük. A nemzetgazdaság pénzügyeit a pénzmozgások, és pénzkapcsolatok összessége alkotja. Feladat 11 [^!S^