Törékeny stabilizáció [antikvár]

Nem könnyű objektív értékelést adni 1990 gazdasági történéseiről. Nemcsak az adatok hiátusai, előzetes jellege és időben változó tartalma miatt - ezek korábban is megnehezítették a munkánkat - hanem, mert manapság a korábbiaknál is élesebben válnak szét; a helyzetelemzések a politikai hovatartozás alapján. A jelenleg kormányon lévők képviselői a súlyos társadalmi megrázkódtatással járó 1995. évi stabilizációs csomag pozitív hozadékát hangsúlyozzák - önigazolásul is. Az ellenzék viszont - amely a csomag szükségességét m kétségbe vonja - a sikereket kétes értékűeknek, bizonytalan alapúaknak tartja, amelyekért túl nagy árat kellett a társadalomnak fizetnie. Jószerivel csak a negatívumokról, az egyébként tényszerűen elszenvedett reáljövedelem-veszteségről, a társadalom kizsigereléséről, megfáradásáról hajlandó szót ejteni. A kialakult dramaturgia szerint a véleménykülönbségek egymást erősítik. Olyan értelemben, hogy ha az egyik fél csak a pozitívumokról szol, akkor kénytelen a másik a negatívumok „védelmét" felvállalni, és viszont a mohácsi vész nagyságával való összehasonlítással szemben megvilágítani az egyébként tényszerűen létező eredményeket. Fél igazság feszül - egyre inkább megkövesülve - fél igazságnak. Nem szándékozunk egyik táborba sem beállni. Független kutatókként tárgyilagosságra törekszünk, felmérve a kedvező és a kedvezőtlen jelenségek súlyát, összefüggéseit. Mindenekelőtt azokat a tartós tendenciákat, amelyek a fejlődés meghatározói lehetnek. A magunk részéről az 1995 tavaszán meghirdetett stabilizációs programot - az akkori helyzetben - szükségesnek és elkerülhetetlennek tartottuk, és ezt a véleményünket ma is fenntartjuk. Ami elkerülhető lett volna, az azoknak a helyzeteknek a kiéleződése, ami a Bokros Lajos nevével összekapcsolt, jelentős kereslet-megszorításokat, reáljövedelem-vesztést kiváltó programot kikényszerítette. Ha a stabilizációs politika eredményeit nem a kormány várakozásaihoz, ígéreteihez mérjük, akkor azok sikeresnek mondhatók. Különösen más országok hasonló erőfeszítéseivel összevetve. Nálunk ugyanis nem következett be éves átlagban tekintve a termelés visszaesése, csak a növekedési ütem csökkent. A spekulációs tőkebeáramlás ellen is tudtunk védekezni, és sikerült jelentősebb veszteség nélkül kikerülni a tőke-beáramlási spirálból. Ezek a pozitívumok annak voltak köszönhetők, hogy a stabilizáció a piacgazdaság további kiépülésével párosult. Megerősödött a korábbi konszolidációk, a tőkebehozatal, valamint a jövedelem-újraelosztás változása nyomán a magángazdaság.