Töréspontok [antikvár]

Az 1995-ös év, amelynek gazdasági történéseit, folyamatait jelen tanulmányunk számba veszi, a piacgazdaságra való áttérés emlékezetes esztendeje marad. Emlékezetes a Bokros Lajos nevéről elhíresült csomagról, aminek elemei meglehetősen próbára tették a lakosság tűrőképességét. A csomag márciusi meghirdetése vészhelyzetben kényszerült ki, amivel a kormány egyfelől kiváltotta a kormányzottak haragját, másfelől megnyugtatta a külföldi hitelezőket Az 1995-ös év fordulata nem következett volna be, ha nincs előtte az az 1993-as és 1994-es esztendő, amikor a növekedés megindulásával egyidejűleg romlott a külső és a belső egyensúly. E nagyon határozott és kedvezőtlen folyamatokon egyik kormány sem tudott vagy/és akart úrrá lenni, s így a romló pozíciók következtében 1995 elején kétségessé vált az ország finanszírozhatósága. A veszélytől megriadva szánta csak rá magát a Horn-kabinet a stabilizációra. A stabilizáció első szakasza, a külföldi hitelezők és a belföldi megtakarítók bizalmának visszanyerése, sikeresnek volt mondható. A kényszerintézkedések, mindenekelőtt a leértékelés és a vámpótlék bevezetése, meghozták az eredményüket. A bekövetkezett egyensúlyjavulás azonban elsődlegesen a belső kereslet megszorításán alapult, ami lehűtötte a megindult növekedést és stagnálást váltott ki a beruházások körében. A folyó fizetési és a költségvetési mérlegben tapasztalt pozitív elmozdulásokhoz átmeneti és egyszeri tényezők is hozzájárulták. A stabilizáció ezért törékeny maradt. Ennek ellenére az év utolsó hónapjaiban egyre határozottabban rajzolódott ki a gazdaságpolitika fellazítására irányuló kormányzati szándék, ami az év végén beömlő privatizációs bevételek felhasználásáról folytatott vita során vált igazán kifejezetté. A növekedés meghatározója - ágazatilag tekintve - az ipar volt, ám az ágazat növekedési üteme negyedévről negyedévre mérséklődött. Az átalakulási válságban konjunkturális válság lépett föl. Az infláció jelentősen megerősödött, a munkanélküliség azonban némileg mérséklődött. Ami 1995-ben történt, a kiigazítás, a normál finanszírozási állapothoz való visszatérés, az előző években meghozott döntésekkel lett volna elkerülhető (1995-ben már nem volt elkerülhető). Ezek hiányáért súlyos árat kényszerült fizetni zuhanó reáljövedelmével a társadalom. Kiigazítani való híján megtakarítható lett volna az 1995. évi társadalmi áldozat, aminek értelmét nehéz is, meg könnyű is belátni. Jelentésünkben e kritikusnak tekinthető esztendő értékelésére vállalkoztunk. Mindenekelőtt azt próbáltuk meghatározni, hol is helyezkedik el a magyar gazdaság az átalakuló közép- és kelet-európai országok körében. Áttérve a hazai viszonyok elemzésére az esztendőt meghatározó stabilizációs csomag tartalmát, keletkezésének körülményeit és eredményét értékeljük. Először általában szólva róla, majd részletezve a külgazdasági és a költségvetési folyamatokban bekövetkezett egyensúlyjavulást. A monetáris politika szükséges hangsúlyváltásának bemutatása után elemezzük a "konszolidált' magyar bankrendszer állapotát és az elmúlt évi értékpapír-piaci folyamatok jellemzőit. Jelentésünket - ugyancsak a hagyományokat követve - az a fejezet zárja, amelyben a tulajdoni átalakulás előrehaladását, kiváltképp az elmúlt év sikertörténetének tartott "nagyprivatizáció" eredményeit tekintjük át.