Tudományos Diákkörök XII. Országos Konferenciája [antikvár]

Részlet:- 3 -HORVÁTH PÁL IV. évf. Eötvös Lóránd TudományegyetemTEOLÓGIA - FILOZÓFIA - ISZLÁMIb.n Rusd /1126-1198/ a hispániai arab filozófia legnagyobb egyénisége, aki a középkori keresztény filozófia kialakulására Arisztotelész szellemi hagyatékának megőrzése révén jelentős hatást gyakorolt. Dolgozatom célja az ő kisebb vallásfilozófiai munkáinak az elemzése, az azokban kifejtett tételek szembesítése a nagy arab elődök, Ib.n Szina, Al-Fárabi, és követői, a "latin averroistálc" munkásságával. Az andalusziai arab kultura különös történelmi körülményei, valamint az iszlám légköre kedvezett a leginkább a XII. században a vallás és filozófia uj viszonyának, a "duplex veritas" tételének megfogalmazása számára. Ibn Rusd, a hivő által gyakorolható valláskritika legszélső pontjáig, a filozófiai-tudományos igazság autonómiájának, a teológiától való függetlenségének kimondásáig jutott el. Céljához az antik hermeneutika allegoriaelméletét újszerűen alkalmazta, valamint egy racionális-filozófia jellegű uj Korán interpretációt alakitott ki.Sajátos szerep tulajdonitható az újszerű gondolatok kialakulása terén az iszlám filozófia nyelvelméleti gondolatainak, valamint annak a heterogén, többvallásualcból álló társadalomnak is, amely a maga vallási toleranciájával, fokozott evilágiság-igényével lehetővé tette, hogy Ibn Rusd a középkor legjelentősebb vallásfilozófiai és valláskritikai elméletét hozhassa létre.