Ügyviteltechnika III. [antikvár]

A számítógép adatok feldolgozására szolgáló olyan elektronikus berendezés, amely belsőleg tárolt programmal vezérli saját műveleteit. A program a műveletelemekre bontott számítógépes feladat végrehajtását írja elő. A programot az embernek kell kidolgoznia. A számítógépet idegen kifejezéssel computernek (ejtsd: kompjúternek) is nevezik. Az elektronikus szerkezetű, zajtalanul működő asztali és zsebszámológépekkel már az I. osztályban megismerkedtünk. Ezektől az egyszerűbb feladatok megoldására szolgáló számolási eszközöktől a számítógépeket - nagyságrendi és egyéb jellemzőik mellett - elsősorban éppen a belsőleg megvalósuló programtárolás és adattárolás, valamint a saját műveletvezérlés különbözteti meg. A számítógép a matematikai műveletláncok megoldásán, alfanumerikus vagy tisztán szöveges (alfabetikus) adatok feldolgozásán kívül ok-okozati összefüggésen alapuló logikai műveletek végzésére, vagyis feltételektől függő döntésekre is képes. Ha például hibát észlel feldolgozási munkájában, akkor a művelet folyamatát megszakítja, s csak a hiba kijavítása után folytatja tovább a feldolgozást. A számítógépekre általában jellemző a nagy műveleti gyorsaság. Napjaink közepes teljesítményű számítógépei egy másodperc alatt több százezer, a leggyorsabbak pedig milliónál is több műveletet képesek elvégezni. A számítógép természetesen csak akkor képes önmagában tárolt programmal vezérelni saját műveleteit, ha kellő nagyságú tárolókapacitással rendelkezik egyrészt a feldolgozandó adatok, másrészt pedig a műveleti utasítások, a programok számára. A nagy tárolóképesség tehát szintén a számítógép általános jellemzői közé tartozik.