Útmutató a tanácsadás módszerei c. jegyzethez [antikvár]

I. A TANÁCSADÓ FELADATAIRÓL A munka- és pályaválasztási tanácsadás, mint önálló feladat a humán szolgáltatásokban. Illetve a segítő szakmákon belül speciális helyet foglal el. Egyrészt érvényes erre a feladatkörre és az ezt végző személyre is mindaz, ajnit a tanácsadás általános elveiről, a tanácsadó etikai normáiról tudnunk kell. Másrészt speciális abból a szempontból, hogy a munkavállalási tanácsadónak nemcsak az általános tanácsadási elveket kell betartania, hanem speciális ismeretekkel kell rendelkeznie a munka világáról és a munkaerőpiac helyzetéről. Ezen a megközelítésen belül is különbség van a munka- illetve a pályatanácsadás folyamatában, eunely részben az életkorból következik. Ez azt jelenti, hogy a pályatanácsadás dominanciáját a pálya kiválasztásához, illetve pályakorrekcióhoz segítő döntések uralják, amíg a munkatanácsadásban hangsúlyosabbá válik a munkaerőpiacon való eligazodás, illetve az ehhez vezető út kialakítása. Ebben az összefüggésben a pályaválasztók személyisége, egyénisége, sokszínűsége nagymértékben meghatározza a tanácsadási folyamatokat, és általánosítható szabályokat kevésbé állíthatunk fel. A tanácsadási folyamatban a módszerek kiválasztása nagymértékben függ a tanácsadó ismeretétől, szakmai (tanácsadói) gyakorlatától, általános felkészültségétől. Ez az áttekintés segít abban, hogy megismerkedjenek a munkatanácsadásban és a pályaválasztási tanácsadásban alkalmazható leggyakoribb módszerekkel. A tanácsadás olyan munkafolyamat, amely személyközi kapcsolatokon keresztül valósul meg, és ezért igen nagy hangsúlyt kell fektetnünk a tanácsadó szemétyiségére, és azokra a normákra, amelyeket a tanácsadási folyamatban be kell tartani. A tanácsadás áttatános normát - különös -tekintettel a Super elméletére, illetve a magyar kutatók eredményeire (Ritoókné, Völgyesy, Szilágyi) - személyiségközpontú alapelvekre épülnek.