Üzemgazdaságtan és szervezési ismeretek II. [antikvár]

Részlet a könyvből: 1.1. A szervezési munka hagyományai, fejlődése és menete A szervezés és a vezetés egyidős a kollektiv munkával. A szervezés a célelérés eszköze. A vezetés az azonos egységben tevékenykedő kollektiva számára célokat határoz meg, és munkájukat összehangolja. A szervezés az emberi társadalomban a vallási, a katonai és az állami életben alakult ki. A szervezés-vezetés a társadalmi munkamegosztáson alapuló önálló tevékenység, amelynek feladata: -megteremteni a cél szerinti működés lehetőségeit; -biztositani a megvalósitás feltételeit. A szervezés értelmezésével foglalkozó irodalom többsége megállapitja, hogy minden szervezés tárgya rendszer, ebből következtetve a szervezés tulajdonképpen mindenkor rendszerszervezés. Tekintettel arra, hogy jelen szervezési ismeretek tárgya az iparvállalat, igy esetünkben egyértelműen rendszerszervezésről kell beszélnünk. A szervezés jellemzői között feltétlenül meg kell emliteni a racionalizációt, amely a célok, lehetőségek feltárása és a megvalósitás feltételeinek biztosítása a minimális eszköz- és időráforditással. A szervezés a vezetői funkciók egyike. Az iparvállalat működésében négy alapvető funkció van: -tervezés; -szervezés; -irányitás; -ellenőrzés. Mind a négy funkcióban mellőzhetetlen a vezetői döntés. Ha a szervezés funkciójába beletartozónak tekintjük az operativ