Válassz életcélt! [antikvár]

Az ​amerikaiak többsége a középszerűség tengerében él. Kudarcok és sikerek nélkül. Ritkán gondolkoznak el ezen, s nincsenek elérendő céljaik. Az anyák reggelenként fölkelnek, elkészítik a család reggelijét, azután kezdődhet az estig tartó munka és rohanás. Sokan kezdik a napot mint anya és feleség, majd hirtelen alkalmazottakká válva szenvedik el a dolgozó embereket érő sok-sok feszültséget és problémát. Lehet, hogy a férj évek óta ugyanannál a cégnél dolgozik – havi fizetést kap, annak rendje és módja szerint halad felfelé a ranglétrán, s észre sem veszi, milyen gyorsan múlik az élet –, mígnem egy napon ráeszmél, hogy egykori álmai már nem fognak valóra válni. Eltelik még néhány év, kezdi elfogadni a helyzetét, és lassan belesüllyed a középszerűségbe. Hétköznapi emberekről beszélek. A hétköznapi emberek rendszerint arról álmodoznak, hogy egyszer nagy emberek lesznek. Vannak álmaik. Tudják, milyen típusú emberré szeretnének válni. Tudják, miféle otthont szeretnének maguknak, és hogy milyen ruhákat szeretnének viselni. Az a baj, hogy semmi sem indítja őket arra, hogy az álmaikat valósággá változtató célokat tűzzenek ki maguk elé. Nincs meg bennük a vágy, hogy elkezdjék taposni a vizet a part felé, hogy kimásszanak a középszerűség tengeréből, s megvessék a lábukat a lehetőségek partján. Céljaiknak nem tudnak formát adni, s ha már kitűzték, nem tudják, hogyan érjék el azokat.