Vállalati környezet-menedzsment [antikvár]

Előszó 1. ELŐSZÓ Naisbitt - a nyolcvanas évek második felében magyarul is megjelent nagysikerű könyv, a Megatrendek szerzője - jelenünket a múlt és a jövő közé ékelődő zárójeles komák nevezi, amikor sok minden bizonytalan, megállapodott szerkezetről, kitaposott utakról nem beszélhetünk. Noha megállapításának helytállóságában aligha kételkedhetünk, mégis érzékelhetők világunkban olyan tartós alapirányzatok, melyek minden bizonnyal a távolabbi jövőben is érvényesülni és hatni fognak. Minden jel szerint környezetünk súlyos problémái, a környezetszennyezés, a természeti értékek pusztulása, a következő évszázadban is kihívást jelentenek világunk számára, s a jövő szempontjából már ma is alternatívák között kell választanunk: meghódítandónak és felhasználandónak tekintünk-e minden erőforrást az anyagi gazdagodás szolgálatában, vagyis Kenneth Boulding metaforája szerint cowboyok leszünk-e, avagy űrhajósok, akik tudják, hogy a Föld véges s ezért a véges erőforrásokkal való gazdálkodásban is a körforgásra, a hulladékok visszaforgatására, a veszélyek csökkentésére kell törekedni. A környezet ügye tehát tartósan előtérbe került, az angol nyelvterületen terjedőben lévő kifejezés szerint „zöldülésnek" /greening/ vagyunk tanúi és részesei. A magyar nyelvben a „zöldülés" szónak van némi negatív mellékjelentése is, az angolban viszont a „greening" megújulást, újjászületést is jelent és használatában - ha mellékjelentésként is - ez is jelen van. Mi azonban ennek a zöld megújulásnak, mint jelenségnek, a lényege? Erre a kérdésre ma még nem tudunk minden tekintetben kielégítő választ adni. Gladwin szellemesen megvilágító írásában visszatér a rendszerelmélet hőskorában gyakran idézett indiai tanmeséhez, melyben hat vak kívánja együttesen meghatározni, hogy milyen is az elefánt. Attól függően, hogy történetesen az elefánt melyik „vetületét" tapogatják, érvelnek saját tapasztalataik alapján az elefánt milyenségéről. Aki történetesen az ormányát tapintja, annak számára olyan mint a kígyó, aki az agyarát az dárdaszerünek minősíti stb. Gladwin szerint a „zöldülés" jelenségét illetően még a tudós professzorok is vakok, mert saját szakterületük szemlélete alapján minősítik a jelenséget. Másként észleli a filozófus, aki az emberközpontú rendszertől az ökocentrikus rendszer felé való elmozdulásként minősíti, másként az ökoszisztémák épségének megóvását valló ökológus, a társadalmi intézményrendszer átalakulási folyamatának minősítő szociológus, az „externáliák internalizálási törekvéséről" értekező közgazdász, másként a természettudósok kara és így tovább. A tanmese időszerűsített változatának is az a végkövetkeztetése, mint az őseredetinek - amit egy angol költő még versbe is szedett - : noha mindegyiküknek igaza volt a részekben, valamennyien tévedtek az egészben. A kétségtelenül megtapasztalható jelenségről tudjuk tehát, hogy van, de igazi mivoltát még nem ismerjük, s ezért valójában csak azt tehetjük, amire a Gladwin-féle modernizált tanmese változatban maga a megszemélyesített jelenség is felszólít bennünket: tanulmányozzuk minél sokoldalúbban, vitatkozzunk róla, foglalkozzunk vele minél többen, annak reményében, hogy hozzájárulunk teljességének megismeréséhez. Jegyzetünk is ennek jegyében és szellemében készült: egy sajátos és világszerte egyelőre még meglehetősen mostohán kezelt vetületben, a vállalati környezetkezelés nézőpontjából világítjuk meg a jelenséget. Vállalaton a terminológiai zavarok elkerülése végett a nyereség-orientált gazdálkodó szervezeteket értjük, melynek angol megfelelője az egyébként sokjelentésü business. Az ugyancsak többjelentésű management megfelelő magyar nyelvi megfelelője a szakmai szövegösszefüggés függvénye. A business management például lehet vállalatvezetés, de más szakmai tartalmú szövegkörnyezetben vállalati vezetés, avagy felemás megoldással vállalati menedzsment is. Az environmental management megfelelő magyar fordítása azonban a környezetkezelés, noha kétségtelenül kevésbé hangzik „tudományosnak" vagy divatosnak, mint a környezeti menedzsment. A gazdálkodó vállalatok, köztük kiemelten iparvállalatok is, számos példával szolgál világszerte a környezeti szempontból felelős vállalati magatartásra. Egyre terjed például az önszabályozás filozófiája is, de rendelkezésünkre állnak a környezeti szempontú önkéntes átvilágítások (ökoaudit) tapasztalatai is. Mindezek arról győznek meg bennünket, hogy Magyarországon is érdemes elterjeszteni azokat a módszereket, melyekkel a vállalatok felelős környezetügyi magatartása elterjeszthető, környezetterhelési tevékenysége mérsékelhető. Reméljük, hogy jegyzetünk, ha szerény mértékben is, de hozzájárul ezekhez a tevékenységekhez és a szemléletformáláshoz. a