Bővebb ismertető
Napjainkban sokat beszélünk piacgazdaságról, nyitott, polgári társadalomról, versenyről. Lényegbevágó kérdés az új társadalmi modellekhez való alkalmazkodás képességének mértéke a mai Magyarországon. Az új magatartásformák, gazdasági kapcsolatok kialakulásának jóval kevesebb esélye van akár már ma a negyvenéves korosztály, mint a mai iskolás fiatalok számára. A piaci viszonyok persze nem ismeretlenek az előző generációk előtt sem, de az a piac, amelyben mi felnőttünk, nem az a piac. A ma piaci szereplőinek nem arra kell figyelniük, hogyan lehet egy központosított - állami tulajdonra épülő - gazdaságban a kiskaput megtalálni, és félpiaci vagy inkább alig-piaci viszonyokat feltételezve a törvény által egyáltalán nem kínált lehetőségeket kijátszani. Ha tehát volt is piaci viszonyrendszer Magyarországon a nyolcvanas évek végéig, az korántsem volt valóságos piacnak nevezhető. Az iskolarendszerben pedig különösen nem volt jelen a piaci viszonyok sajátossága. Az alattvalókat nevelő iskola nem szólt - nem is igen szólhatott - az ipari versenyről, az emberi együttműködés gazdaságilag determinált formáiról.