Bővebb ismertető
Napjainkban szinte csak egy dolog változatlan: az állandó változás. A nap mint nap megjelenő újdonságok mellett, az egyik oldalról biztos fogódzónak vélt értékek, normaszerű szokások változnak meg rövid idő alatt, másik oldalról pedig régen elfelejtettnek hitt dolgok kerülnek elő, s értékelődnek át.
A mezőgazdaságban a természeti feltételek, a biológiai folyamatok meghatározó szerepe miatt az emberi akaratnak, törekvésnek határokat szab a megváltoztatatlanhoz alkalmazkodás kényszere. A változást, alkalmazkodást egyaránt nehezíti a mezőgazdasági ágazat piacvesztése, a területenként eltérő erővel jelentkező regionális válságok, a fejlett országokban évtizedek óta folyó környezetgazdálkodási, minőségi váltás kihívása, a tőkehiány, a más gazdálkodási rendszerhez szükséges ismeretek hiánya, az ismeretlentől való szorongás, félelem, stb. Természetesen mi sem vonhattuk ki magunkat ezeknek a hatása alól, amikor elhatároztuk, hogy a bizonytalanság, a felfokozott remények, s a reményvesztett csüggedés (ami egyszerre van jelen a magyar falvakban) közepette könyvet írunk, illetve azt átdolgozzuk. Ahhoz, hogy e munkához hozzákezdtünk, nagyban segített a vállalkozókkal, gazdákkal élő napi kapcsolatunk, a mindennapos szaktanácsadások során tapasztalható és megkapó erőfeszítéseik a talpon maradásra, a vagyon gyarapításra az információ, a tudás megszerzésére. Azt a tudást, amit a paraszti gazdálkodás korában "az ifjú gazda" 20-30 év alatt szerzett meg, a mostani gazdáknak nagyon gyorsan kellene elsajátítani. A beszélgetések során komoly biztatást kaptunk arra, hogy működjünk ebben közre. Foglaljuk össze a II. világháború előtti magyar mezőgazdálkodás ma is hasznosítható tapasztalatait, vizsgáljuk meg, mi és hogyan hasznosítható a fejlett országok farm-gazdálkodásából, s a rendelkezésre álló hazai ismeretekből.