Van élet a halál előtt [antikvár]

ELOSZO A legtöbb ember retteg a haláltól. Ez lehet a legfőbb magyarázat orra, hogy ha bemegyünk egy könyvesboltba, miért is vannak roskadásig a polcok azokkal a könyvekkel, amelyek a halál utáni dolgokkal foglalkoznak. Rettegünk attól, hogy meghalunk, és ez érthető. Nem akarunk szembenézni azzal, nem akarjuk elfogadni, hogy napjaink meg vannak számlálva, és egyszer csak vége lesz. Van, aki attól fél, hogy semmi sem marad utána, van, oki attól, hogy mi lesz a szeretteivel, akiket itt hagy maga után, és van, aki azért fél, mert fogalma sincs, mennyi ideig is élhet valójában, hiszen ezt nem mi döntjük el. Ahogy o mondás is tartja: ember tervez. Isten végez. Vagyis szeretnénk mi megszabni, hogy meddig is élünk, de ez azon kevés dolgok közé tartozik, amelyek nem csak rajtunk múlnak, és ezt valóban nehéz tudomásul venni. Az évek során több ezer emberrel végeztettem olyan gyakorlatokat, amelyek az elmúlás témaköréhez kapcsolódnak. Ezek alapján kijelenthetem, hogy 0 legtöbben tényleg rettegnek a haláltól, ezért nem is szeretnek foglalkozni a témával, igyekeznek szőnyeg alá seperni, mint valami olyasmit, amivel ráérünk foglalkozni majd akkor, a maga idején. Sokszor von olyan érzésem, mintha némelyek abban reménykednének, hogy ők lesznek azok a szerencsés kivételek, akiket ez nem fog érinteni, és bár eddig még senkinek sem sikerült elkerülni, nekik talán összejöhet. Engedd meg, hogy kendőzetlenül őszinte legyek veled: Úgysem úszód meg élve! Amiben teljesen biztosak lehetünk, hogy mindannyian meg fogunk halni. Ez tény. Ennek kapcsán érthető módon rendszeresen vissza-visszatérnek bennünk azok a kérdések, hogy: Tényleg csak ennyi az egész? Még néhányszor elfújjuk a gyertyát a szülinapi tortán, aztán vége? És mi lesz velünk azután? Vajon fognak ránk emlékezni? Vagy egyszerűen csak elfelejtenek majd? fHidd el, nem riogatni akarlak az elmúlás témájával, hiszen nem sok nálam optimistább emberrel találkoztam mostanában, egész egysze-