Verseny és területi fejlődés [antikvár]

Volt könyvtári példány.
A területi verseny és versenyképesség fogalmakra először kb. egy évtizede figyeltem fel, amikortól használatuk szinte „kötelező divat" lett az Európai Uniós és hazai területfejlesztési dokumentumokban. Korábban, oly sok más „közkeletű" kifejezéshez hasonlóan, a régiók közötti versenyt nem tudományos, hanem „hétköznapi" értelemben használtuk, bizonyos versengést értve alatta költségvetési forrásokért, intézményekért stb. A régiók között zajló egyre erőteljesebb versennyel a dél-alföldi régió gazdaságfejlesztési stratégiájának koordinálása során szembesültem 1998-99-ben. Rá kellett döbbennem, hogy nemcsak az országos irányelveket és helyi lehetőségeket kell elemeznünk, hanem figyelembe kell vennünk a versenytárs régiók elképzeléseit is. Azaz lényegében egy „versenystratégiát" kell kidolgoznunk, amelynek módszertana sokban hasonlít a nagyvállalati stratégiák készítéséhez, de sokban el is tér tőle. A területi verseny és regionális versenyképesség nemzetközi szakirodalmában elmélyedve a témakör újdonsága mellett rendkívüli összetettsége ragadott meg, mivel a regionális tudomány, regionális gazdaságtan szinte mindegyik fontos kérdéséhez valamilyen módon kapcsolódik. Tudományos kutatóként és egyetemi oktatóként egyaránt izgalmas kihívást jelentett a témakör feldolgozása, egyes részeredményeinek oktatása. Az is megfogott, hogy a kérdéskör elméleti kutatása szorosan kötődik az eredmények gyakorlati alkalmazásához, ugyanis a regionális gazdaságfejlesztés lényegében a régió versenyképességének javítását jelenti. A regionális versenyképesség szakirodalmát áttanulmányozva nagy hatást gyakorolt rám Michael Porter és Paul Krugman munkássága. Porter 1990-es „The Competitive Advantage of Nations" című műve igen terjedelmes könyv, egyenetlen színvonalú részekből áll, sok gondolat ismétlődik benne és vitatható a fogalmak használata is. Ennek ellenére a leírtak meggyőzőek, megállapításait több vizsgálat alátámasztotta, gondolatait széles körben elfogadják és összhangban állnak az én gyakorlati tapasztalataimmal is. Úgy vélem, hogy a Porter által bevezetett gondolat- és eszközrendszer a gyakorlatban kiválóan alkalmazható a régiók gazdaságfejlesztési programjainak kidolgozásához, amint azt számos nemzetközi példa igazolja.