Vezetéselméleti ismeretek [antikvár]

I. A VEZETÉSTUDOMÁNY ALAPJAI 1. A VEZETÉS KETTŐS JELLEGE ÉS A VEZETÉSELMÉLET TÁRGYA A vezetés kifejezést Fiétköznapi nyelvünkben nagyon sok vonatkozásban használjuk. A taxisofőr vezeti az autóját, a vezeték az áramot, a tanár a szemináriumi foglalkozást, stb. A vezetéselmélet témakörében a vezetés fogalom speciális tartalmat nyer, s mindig szervezetben együttműködő emberek, embercsoportok befolyásolásátjelenti, valamely cél megvalósítása érdekében. Korszerűbb felfogásban nem is egyszerűen emberek befolyásolásáról, hanem arról van szó, hogy a vezető legfőbb funkciója segíteni beosztottjait céljaik elérésében, érdekeik érvényesítésében. Sikerhez juttatni a beosztottakat. A szakirodalom megkülönbözteti vezetés?és az irányítás fogalmát. Ebben a vonatkozásban a vezetés frtindig a közvetlen vezető-beosztott kapcsolatra helyezi a hangsúlyt, míg az irányítás közvetett, áttételes emberi kapcsolatokat jelent. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ez a megkülönböztetés nem mindig konzekvens, a két kifejezés még szakmai, tudományos munkákban is sokszor szinonimaként szerepel.' Mindenféle vezetői tevékenység kettős tartalommal fbír: A vezetés kettős jellegén á vezetői tevékenységnek azt az. összetettségét értjük. Rogy minden vezetői féladat megoldása egy oldalról a rendelkezésre álló erőforrások optimális elosztását, más oldalról pedig emberek megnyerését, emberi kapcsolatok formálását jelenti a szervezeti célok elérése érdekében. A vezető rendelkezésére állnak bizonyos erőforrások, s ezekkel az erőforrásokkal úgy kell gazdálkodnia, hogy a lehető legjobb eredményeket érje el. El kell döntenie, hogy mely feladatra mennyit áldoz a szűkösen rendelkezésére álló gépi kapacitásból, üzemanyagból, munkaidőből, emberi munkából, stb. Azaz a rendelkezésre álló korlátozott erőforrásokat olyan arányokban kell elosztania a megvalósítandó feladatok között, hogy a lehetséges legnagyobb eredményt produkálja. Eb- ' Egyes mai szerzők tartalmi különbséget tesznek leader (irányító ) és menedzser (vezető) között. Az elhatárolás azon alapul, hogy a menedzselés fogalma jellegzetesen a tudomány kibontakozásának fázisában alakult ki, a vezetés hagyományosan elvárt funkciórendszeréhez kötődve. A menedzser fogalma olyan korszakban alakult ki és vált széles körben elterjedtté, hogy túlságosan is a viszonylag változatlan körülmények között működő, méreteiket tekintve egyre nagyobb szervezetek, (elsősorban hagyományos vállalati szervezetek) hatékony, zökkenőmentes működtetéséhez kötődik. Ezzel szemben a leader a szervezet jövőjével foglalkozó, koncepciózus és kreatív vezető, aki képes a szervezetet a mai korra jellemző, állandóan változó környezeti feltételek között sikerre vinni. A menedzser jó taktikus, a leader jó stratéga kell hogy legyen. (Lásd pl.: John P. Kotter : Változások irányítása Kossuth Kiadó Budapest 1999.)