Vezetési ismeretek 3. [antikvár]

Gergely Sándor A VÁLLALATI STRATÉGIAI DÖNTÉSEK ELŐKÉSZÍTÉSE TEAMEKBEN Mottó: Aki nem törődik a jövőjével, annak mindig kényelmetlen lesz a jelene. fejlesztéseink, stratégiai döntéseink jobb előkészítését anyagi erőforrásaink szűkös volta még indokoltabbá teszi. Az indokok sokaságából a következőkben négyet emelünk ki. Az egyik ok az, hogy ha az előkészítés már eddig is alaposabb lett volna, akkor ma több pénzünk jutna a holnapra. A másik, hogy körülményeink jövőbeli kedvező vagy kedvezőtlen megváltoztatására ma készüljünk fel. A mai rossz döntések lehetetlenné tehetik, vagy nagyon megnehezíthetik holnapjainkat. A harmadik ok az, hogy gyakori eset: gazdasági vezetőink az óvatoskodás következtében reális lehetőségeket sza-lasztanak el. Ez "az önállótlan, visszahúzódó, többnyire elkényeztetett gyerek példáját idézi, aki vagy fel sem ismeri az adódó lehetőségeket, vagy ha felismeri, nem érez ösztönzést arra, hogy bármit is tegyen, és még a rosszallás minimális kockázatát sem vállalja." (1) (Persze az is gond, hogy vajon hogyan lehetséges ilyen mentalitással vezetői-döntési pozíciót betölteni!) A negyedik ok az, hogy olyan mértékű a redisztribúció, ami látszólag minden fejlesztési elképzelést feleslegessé tesz. (Azért csak látszólag, mert ez az állapot bármilyen hosszúnak tűnik is - átmeneti állapot és akik e közben nem készülnek fel, azok végképp lemaradnak.) "A vállalati önállóság tartalmán és fő jellemzőjén nem azt értjük, hogy a vállalat kizárólag maga határozza meg, miből, mennyit akar termelni, hanem azt, hogy a vállalati vezetés koncepciókat alakít ki valamennyi külső körülmény (beleértve a népgazdaság igényeit is) és belső lehetőség figyelembevételével". (13) Amihez hozzátehetnénk, hogy eredményes gazdálkodás esetén éppúgy feltétel a saját rendelkezésű fejlesztési forrás - ami többnyire nem marad a vállalatnál -, mint a mainál több és lényegretörőbb (világ)piaci információ. A vezetőnek és a közösségnek egyaránt létfontosságú eltalálni azt, amit a jövőben tennie kell, és csak ezután kerülhet sor a módszerekre; hogyan tegyük azt, amit megtenni már elhatároztunk. A pénztelenség látszat okán kívül a vállalati első számú vezetők apró ügyekkel való túlterheltsége és ebből fakadó időhiánya a fő oka annak, hogy sok vállalatnál nem foglalkoznak stratégiai kérdésekkel. Márpedig ezt az évtizedek óta fennálló, sajnálatos okot csak a vállalaton belüli önállóság bástyáinak kiépítésével, a felelősségnek az állandó beavatkozások helyére való behelyettesítesevel lehetseges megszüntetni. Kell a vállalaton belüli önállóság azért is, hogy a vállalati stratégiáért leginkább felelősséggel tartozók többet törődjenek azzal, amit tenni kell. Mert a jövő forrná-