Világgazdasági régiók [antikvár]

ELŐSZÓ Nem vagyunk egyedül. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ezt a gondolatot, több ok miatt sem. Elsőként talán azért, mert minket, európaiakat gyakran illetnek azzal a váddal, hogy az egész világot Európa-centrikusan szemléljük, pedig Európa csak egy része és talán nem is a legfontosabb része a világnak, a világ gazdaságának. Alighanem van is ebben valami igazság Másodsorban azért, mert már az EU-csatlakozási folyamat során is - érthető módon - kiemelt figyelemmel fordultunk Európa felé, s minden bizonynyal így marad ez (vagy talán még erősödik, majd meglátjuk) tagságunk első időszakában is, pedig az Európai Unión kívüli térségekkel, gazdasági erőközpontokkal is saját jellegzetességeik, fontosságuk alapján kellene kapcsolatainkat ápolnunk; és erre az uniós tagság keretei között is vannak lehetőségeink. Harmadrészt talán azért érdemes a „nem vagyunk egyedül" gondolatot hangsúlyozni, mert azt a hatalmas változást, amit globalizációnak nevezünk, nem egyedül hajtjuk végre: együtt kell működnünk (és lehet is együttműködnünk) a világgazdaság más, tőlünk, de egymástól is jellegzetesen különböző régióival, érdekközpontjaival. Ehhez az együttműködéshez azonban az (is) kell, hogy ismerjük őket. Negyedrészt említsük meg, hogy az Unió új lehetőségeket, új mozgásteret kínál ahhoz, hogy újrapozicionáljuk magunkat a globalizációnak nevezett hatalmas együttműködésben. Az egymáshoz fűződő kölcsönös összekapcsolódások szövevénye (interdependancia) minőségileg változott meg taggá válásunkkal; ez pedig minőségi változást igényel azon fiatal hallgatóink tudásában is, akik holnap a gazdaság színpadára lépnek és főszereplőként vagy epizodistaként ott új szerepeket próbálnak, vagy régieket játszanak tovább. Azért van szükség új tudásra, mert maga a színpad is új; mi több - hogy a hasonlatot tovább folytassuk -, a színdarabot is folyamatosan újra írják, talán naponta, de évente biztosan. Ezekhez a változó díszletekhez pedig folyamatosan változó, frissített tudásra is szükség van.