1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz [antikvár]

Előszó lan Haydn Smith A bazári látványosságból óriási nemzetközi iparággá növő mozi átalakulását az elmúlt évszázadban először évente több száz, majd több ezer film bemutatása kísérte. Lehetetlen megtippelni, mennyi film készült azóta, hogy a Lumieres fivérek 1895. december 28-án a párizsi Le Salon Indien du Grand Caféban bemutatták rövidfilmjeiket. Sok alkotás a feledés homályába veszett, néhányat pedig készítőiken kívül csupán kevés ember láthatott. Az ebben a könyvben szereplő művek azonban nem csak cseppek a filmvilág hatalmas óceánjában, hanem olyanok, amelyek a filmkészítés kezdetétől fogva elérhetőek kívántak lenni a nagyközönség számára - a szórakoztatást megcélzó filmektől kezdve a sokkal komolyabb célt maguk elé tűzőkig. Az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz sose akart a legjobbakat felvonultató gyűjtemény lenni - bár számos olyan alkotás található a Slght and Sound kritikusainak Top 250-es és a Directors'Top 100 legjobb filmes listáján, amiitt is szerepel. Vannak itt filmek, amiket talán gyűlölnek, ahogy olyanok is, amiket imádnak. Az ízlésüktől függően találnak majd olyanokat, amik talán kevésbé tűnnek művészinek, vagy amik pont, hogy messze állnak a közönségfilmektől. De annyi biztos, hogy mindegyik alkotás kivált valamilyen reakciót, jót vagy rosszat, és egyik iránt sem lehetünk közömbösek Az elmúlt tíz évben megerősödött a klasszikus filmek megőrzése és a régi alkotások újbóli felfedezése iránti vágy. Fritz Lang Mefropo/Zsának például megtalálták egy elveszettnek hitt, teljes kópiáját egy Buenos Aires-i múzeumban, ezzel a közönség úgy élvezheti a filmet, ahogy azt Lang elképzelte. (Kívánjuk, hogy ugyanez történjen az Erich von Stroheim-féle Gyilkos arany. Orsón Welles fWmje, Az Ambersonok tündöklése és bukása, vagy Sam Peckinpah Dundee őrnagya esetében is.) Az olyan szervezetek, mint a The World Cinéma Fund, szintén lehetővé teszik a közönségnek a hozzáférést a mozi olyan anyagaihoz, amik korábban nagyon rossz állapotban voltak fellelhetőek. Ma már például Ahmed El Maanouritól a Trances, A cseléd Kim Ki-Youngtól vagy Ritwik Ghatak Titash Ekti Nadír Naamja is olyan formában látható, ahogy a készítők szerették volna. Az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz átdo\gozon kiadásában a filmek többsége változatlan maradt, de több mint ötven új cím is bekerült a könyvbe. Néhány, mint Lang Metropolisa, újra felfedezett alkotás. IVIások kópiáinak száma nőtt meg, ezzel nagyobb hangsúly került a világ filmművészetében elfoglalt helyükre. Ilyen a Shen nu Yonggang Wútól, a The Exiles Kent McKenzie-től, Franz Osten filmje, a Prapancha Pash, a Félelemben élni Ted Kotchefftöl vagy Herbert Ponting The Great White Sllence-e. Remélhetőleg az ezeket nem ismerő nézők felkutatják a filmeket, és ugyanúgy fogják élvezni őket, mint az ismertebb alkotásokat. Aztán ott vannak a változó trendek és ízlések is. Nem minden film állta ki az idő próbáját. Néha kivettünkfilmeket, és helyettesítettük őket ugyan-