A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1. (töredék) [antikvár]

ELÖSZÖ i. 1. A nyelv elemei közül a szavak vannak a legszorosabb, legközvetlenebb kapcsolatban a nyelvet beszélő nép történetével. A szavakban tükröződik ugyanis legjobban a nép anyagi és szellemi műveltségének, életkörülményeinek, gondolkodásmódjának jellege és változása. Egy-egy nép története, gazdasági, társadalmi, művelődési viszonyainak alakulása tehát rendkívül nagy mértékben határozza meg azt, hogy nyelvének szókészlete honnan meriti — örökli vagy veszi át — elemeit, hogy ezek a szóelemek milyen fogalmi kategóriák köré csoportosulnak, miként tagozódnak időben és területileg. A magyar nyelv szókészletének kialakulására, változásaira, mindenkori s így mai állapotára is igen számottevő hatással volt a magyarság történetének minden fontosabb mozzanata, minden nagyobb fordulata. Szókészletünk alakulásának jelentős befolyásoló, meghatározó tényezőiként kell értékelnünk — többek között — a következőket: A magyarság kezdetleges életviszonyokból, gyűjtögető, halászó-vadászó életmódból emelkedett előbb a nomád pásztorkodás szintjére, majd a földművelés elemeinek, a belterjesebb állattartásnak a megismerése, a különféle kézműiparok elsajátítása révén került egyre fejlettebb életkörülmények közé. A honfoglalás után a közép- és délkelet-európai kultúrkörben, az itt lakó népekkel kölcsönhatásban fejlesztette tovább gazdasági, társadalmi, művelődési viszonyait. Az újabb századokban részt vett a modern élet gazdasági, ipari, műszaki fellendülésében, bekapcsolódott a mindinkább egyetemes, nemzetközi jellegűvé váló művelődési áramlatokba, anyagi és szellemi kultúráját mindenben a mai idők magas szintjére emelve. Más oldalról nézve szókészletünk jellegét, összetételét alapvetően az határozta meg, hogy a magyarság az uráli-finnugor nép- és nyelvcsaládból származik, illetőleg abból szakadt ki sok ezer évvel ezelőtt. Ugyané viszonylatban igen jelentős befolyásoló tényezőként veendők számba például a következők is: Népünk a honfoglalás előtt hosszú időn keresztül élt, vándorolt Kelet-Európában meglehetősen sokféle — részben ma már megállapíthatatlan — nyelvű, de főként török nyelvű népek között. A Duna-medeneében elsősorban a már itt lakó szláv nyelvű népekkel került a legszorosabb érintkezésbe, illetőleg e területen olyan népek szomszédságába vagy közelébe települt, amelyek különféle szláv, germán vagy újlatin nyelveket beszéltek. A honfoglalás után olyan kultúrkörbe kapcsolódtunk, amelyet sokáig a latin nyelv uralt. Később, a hosszú ideig tartó Habsburg-uralom révén a német nyelv befolyása vált nálunk igen erőssé. Újabban — a többi nyelvhez hasonlóan — a mi nyelvünk is fokozatosan ki volt és ki van téve a nagy világnyelvek hatásának. Mivel a gazdasági, társadalmi, művelődési viszonyok a szókészletben aránylag közvetlenül és nagymértékben tükröződnek, egy-egy nyelv szavai — ha a történeti-összehasonlitó nyelvtudomány módszerének segítségével fogjuk vallatóra őket — a nyelvet beszélő nép történetének rendkívül fontos dokumentumai. A magyar nyelv szókészletének vallomása is felülmúlhatatlan becsű forrásanyagot ad számunkra például a más oldalról nem mindig kielégítően megközelíthető magyar őstörténeti viszonyok megismeréséhez, a magyarságot később ért sokrétű művelődési hatások kibogozásához, népünk élete, gondolkodása sok-sok rejtett kérdésének feltárásához. Aligha túlozunk, ha azt mondjuk, hogy nyelvünk szavai ezreinek, tízezreinek vallomásából szinte mikroszkopikus pontossággal elemezhető ki a magyar nép művelődésének kialakulása, gondolkodásmódjának fejlődése, mégpedig nemcsak ezernyi részletében, hanem egységbe állítva egész folyamatában is. 2. A magyar nyelvtudomány igen sokat tett a múltban is azért, hogy a nyelvünk szókészletében rejlő tanulságokat felszínre hozza. Nyelvtudományunknak a szótörténet ós a szófejtés mindig a legerősebb, a nemzetközi nyelvtudomány mércéjével mérve is legfejlettebb ágaihoz tartozott, melyre előző nyelvésznemzedékek sok-sok időt és energiát áldoztak, gyűjtő és