A világ és az ember [antikvár]

Részlet: MINT A MESÉKBEN Élt egyszer, valamikor régen, egy hatalmas király. Ez a király messze földön híres volt - nem a hatalmas birodalmáról, nem is a kincseiről (pedig volt neki belőlük bőven), hanem arról, hogy mindent tudni akart. Palotájában csak gyűltek, egyre gyűltek a könyvek, meghívta magához a világ bölcseit; napjait folyton-folyvást csak velük töltötte, de ez mind kevés volt neki. Azután, ahogy egyre öregebb lett, ahogy fogyni érezte idejét, arra gondolt: megparancsolja bölcseinek, gyűjtsék össze neki a legfontosabb tudnivalókat. Tanakodtak a bölcsek, ki ezt, ki azt tartotta a legfontosabbnak, a palotában meg nem fogyott, inkább szaporodott a rengeteg sok könyv Akkor a király azt mondta: válogassák ki ezekből a legfontosabbat, de csak annyit, hogy egyetlen kis szobában elférjenek. Nem lesz már neki többre ideje. Nekiláttak hát a bölcsek a válogatásnak, de bizony beletelt egy esztendő is, mire jelenthették a királynak: együtt vaimak a legfontosabb tudnivalók. Akkorra azonban a király már nagyon öreg volt; megparancsolta hát, hogy egyetlen könyvbe gyűjtsék össze mindazt, amit egy királynak tudnia kell. Telt-múlt az idő, az az egyetlen könyv pedig csak nem akart elkészülni. Hogyan is férhetne bele egyetlen, mégoly vaskos könyvbe is minden tudomány? Végül aztán - már járni is alig tudott, már látni is alig látott a király - megszületett A tudás könyve.