Az egyház szentjei [antikvár]

MIÉRT TISZTELJÜK A SZENTEKET?Szent a szó legteljesebb értelmében maga az Isten; azért mondjuk a szentmisében: Szent, szent, szent a seregek Ura, Istene, ö a legtökéletesebb igazság, a legodaadóbb jóság, a legmélyebb titok, a legigazibb szentség. Minden erő, szépség, jóság belőle sugárzik a világra, a lélekre; a szentség is belőle ered, általa valósul meg. Szentnek mondjuk egyrészt azt, ami az Istenhez, az ő tiszteletéhez tartozik; szent az oltár, melyen a szentáldozatot bemutatjuk, szent a kehely, melyben az Úr vére van, szent a templom, mert az Isten háza. Az Isten nemcsak a tárgyakat emeli fel a maga szolgálatának méltóságára, hanem a személyeket is, az embereket is. Ezért szentelik fel a papokat, hogy szentek legyenek az Úr szolgálatában. Nemcsak a papok, hanem a világiak is az Isten szolgálatára vannak hivatva, részesei tágabb értelemben az Úr Jézus királyi papságának. A szent keresztségben minden hívő megkapja a megszentelő kegyelmet, mely által az isteni életnek lesz részesévé a keresztség az eltörölhetetlen szentségi jeggyel mindenkit elkötelez az Isten szolgálatára; ezen szentségi jegy által az Isten az embert a maga tulajdonába fogadja.Ebből értjük meg, miért nevezi az újszövetségi Szentírás, leginkább pedig Szent Pál apostol az összes megkeresztelt híveket szenteknek. Hiszen minden keresztény az Isten fogadott fia, az Úr házanépe; teste is a Szentlélek temploma, fel van szentelve az Úr kegyelmével, hogy az Isten lakozhassék a szívben, őt vallja Urának a hívő elme, az ő utain járjon az egész ember.A keresztség kegyelmét elveszítheti az ember, ha súlyos bűnnel megbántja az Istent; ezzel elveszti azt a szentséget is, mely őt az Isten fogadott fiává avatja. De ha bűnbánattal visszatér az atyai házba és ha mindvégig állhatatos marad, akkor megnyeri az örökséget és a mennyországban együtt uralkodik Krisztussal. A földi élet előkészület az örökkévalóságra; a megszentelő kegyelem, mely az életszentség forrása, csírája, magva az örök Istenbírás boldogságának...