Magyar Nagylexikon 1-19. [antikvár]

Részlet az 1. kötetből: ELŐSZÓ Az Akadémiai Kiadó az első jelentős magyarországi általános lexikon, a Pallas Nagy Lexikona megindulása után pontosan száz évvel bocsátja útjára az új nagy egyetemes ismerettár, a Magyar Nagylexikon köteteinek sorozatát. Egy ilyen nagy vállalkozás hallatán az első gondolat általában a kétkedésé: lehetséges-e, szükséges-e a 21. század küszöbén sokkötetes, egyetemes ismerettárat készíteni? A tudományok, ismeretek specializálódása nem sokkal inkább egy-egy részterület ismeretanyagának összegyűjtését, rendszerezését igényli-e? Nem egyszerűbb-e rohanó világunkban tömör fogalmazású kis kézikönyveket használni? Nem is beszélve arról, hogy ma már korszerű mágneses adathordozón akár egyetlen kis lemezen is hozzáférhetővé tehető egy sokkötetes enciklopédia. Ezek jogos kérdések, némi részigazsággal. S mégis, minden, önmagára valamit is adó nemzet arra törekszik, hogy egyszerre vessen számot az emberiség történelme során felhalmozott tudással, s reprezentatív, átfogó nagy enciklopédiában vagy lexikonban foglalja össze, örökítse meg az általa értékesnek, fontosnak tartott tudásanyagot. Nem véletlen, hogy a könyvkiadás homlokterében mindig is ezek a nagy vállalkozások állnak ma is - nemcsak Magyarországon, de a világ vezető államaiban is. Elegendő csak a Brockhaus, a Meyer, a Larousse nevét említeni, s az emberek többsége nemcsak tisztelettel és csodálattal adózik a hatalmas ismerettárak előtt, hanem a mindennapi életben gyakran használja, segítségül hívja munkájához, a tanuláshoz, tájékozódáshoz. S most, hosszú évek várakozása után a magyar könyvkiadás is végre felmutathat egy korszerű, a tudományok és ismeretek minden lényeges ágára kiterjedő Magyar Nagylexikont.