Minerva nagy képes enciklopédia 2. [antikvár]

A művészet tárgya kimeríthetetlen, ezért megpróbálunk újszerűen beszélni róla. Ahhoz, hogy az ember megismerje és megértse az igazságot, nem elegendő elismételni a régi ismeretet, hanem mindig új oldaláról kell nézni — meg kell valamit őrizni a rátalálás izgalmából. A művészet amúgy is a rátalálás tudománya (mint ahogy a tudomány a megismerés „művészete"). A nagy művészi alkotások éppen azzal tűnnek ki, hogy minden újabb elolvasás-megnézés-meghallgatás alkalmával is újat tudnak nyújtani. Hiába ismerjük a Hamletet, vagy akár József Attila Ódáját töviről hegyire, könyv nélkül, egyszercsak új szépségeket fedezünk fel benne. Az ismétlés nem koptatja el a műalkotás erejét, míg a tudományos tétel igazsága — ha lényegét illetően nem is kopik —, de elveszti közvetlen megragadó erejét. Mi most tehát a művészethez méltó módon szeretnénk foglalkozni a művészettel: más oldalról és másként közelítjük meg, mint ahogy a hagyományos esztétikai és művészeti könyvekben szokásos. Mégsem művészetet akarunk nyújtani a művészetről, nem is pusztán ismeretterjesztő anyagot, hanem tudományt. A társadalom- és természettudományok XX. századi fejlődése sok lehetőséget nyújt, sőt sokszor egyenesen megköveteli tőlünk az újszerű megközelítést. A művészettel foglalkozó tudományoknak eleget kell tenniük e követelményeknek. Mi a művészet? Valamire való tudományos műnek természetesen tárgya meghatározásával kell kezdődnie. Mi is hát a művészet? Abból a sok száz meghatározásból, amit erre a kérdésre az esztétika történetében adtak, egyet emelünk most ki, a marxista esztétika legalapvetőbb feleletét: A művészet a valóság sajátos formában való visszatükrözése. Ezzel a megállapítással kezdődik minden marxista esztétikai tankönyv és tanfolyam. S aki belegondol, nem is tagadja érvényét. Nyilvánvaló, hogy az emberi tudat minden működése, az ember idegrendszerének minden megnyilvánulása, a legegyszerűbb érzékelési folyamattól kezdve a legbonyolultabb gondolatig, a valóságot tükrözi vissza. Elgondolhatunk, elképzelhetünk persze fantasztikus, sohanemvolt dolgokat, kieszelhetünk képtelen történeteket, de azokat is a valóság elemeiből kell összeállítanunk, még a közvetlen valóságtól való eltérés iránya is szigorúan meghatározott marad, vagyis vele is a valóság fejlődésének tendenciáiról kialakult véleményünket tükrözi tudatunk. Ennek a meghatározásnak („a művészet a valóság sajátos formában való visszatükrözése") azonban az a hibája, hogy túlságosan általános. Hiszen éppen az előbb mondtuk, hogy a tudat minden tevékenysége a valóság tükrözése, a tudomány csakúgy, mint a művészet, a köznapi beszéd csakúgy mint a matematika. Miben különbözik a művészet a többi tudatformától? Mit jelent előző meghatározásunkban az, hogy a művészet a valóság sajátos formában való tükrözése? Tükör és tükrözés Nem vezet jó eredményre, ha az emberi tudat „tükröző" tevékenységét túlságosan hasonlónak, sőt azonosnak vesszük azzal a másoló munkával, amit a foncsorozott üveglap, a tükör végez el. Sajnos igen sokan így képzelik el a művészi és tudományos „tükrözést" is, pedig Lenin — akitől a visszatükrözés marxista (lenini) fogalma származik, többször is rámutatott arra, hogy nem erről van szó. A foncsorozott üveglap (vagy fémlap, vagy bármely más tükröző felület) és a tudat „tükrözése" között a következő lényegbevágó különbségeket állapíthatjuk meg: 1. A tükör csak az előtte megjelenő tárgy képét tudja visszaverni, nem tudja visszatükrözni a múltat, a jövőt és a távollevőt. Az emberi tudat ezzel szemben nemcsak az éppen jelenlevőt tudja visszatükröztetni, hanem a már elmúltat, a távollevőt, sőt a várhatót és lehetségest is. 2. A tükör pontosan úgy tükrözi a tárgyakat, ahogyan előtte megjelennek, nem képes a lényeges kiemelésére és a lényegtelentől való elválasztására. Az emberi tudat ezzel szemben mindig megkülönbözteti a számára lényegest a lényegtelentől, mindig kiemeli azt, amit lényegesnek gondol, a lényegtelent viszont olykor teljesen háttérbe szorítja. 3. A tükör csak létező tárgyat képes visszatükrözni, a valóság elemeiből nem alkothat új valóságot. Az emberi tudat ezzel szemben a valóság elemeiből nem létező tárgyakat, folyamatokat is vissza tud tükrözni, el tud képzelni, sőt elő tud állítani. 4. A tükör nem tud arról a tevékenységről, amit végez. Az emberi tudat ezzel szemben tudatában van tükröző tevékenységének.