Mitológiai kislexikon I-II. [antikvár]

AZ OLVASÓHOZ Lexikont írni, szerkeszteni hálátlan mesterség; a szakkörök alig méltányolják, mert az ilyen kiadvány bizonyos mértékben mindig az elődök szorgos munkájára épül, tehát eredetisége könnyűszerrel megkérdőjelezhető ; a rosszmájú kritikus addig tallóz benne, míg fel nem fedez tíz-tizenkét hiányzó mitológiai hőst, s ezen az alapon siet leszögezni, hogy a könyv — tagadhatatlan érdemei ellenére — nem segíti elő az átlagműveltségű olvasó tájékozódását; az orientalista azt veti szemére a szerzőnek, hogy a görög-római mitológia aránytalanul nagyobb teret kapott a közel-keletinél. A támadások pergőtüzét tudományos pontossággal előre látó szerzőnek a védekezésre egyetlen lehetősége marad: a töredelmes vallomás. Igen ! Ez a kislexikon rég porladó vagy ma is élő, elfelejtett vagy elismert kutatók, lelkes ókor-rajongók, tudományukban kiváló szakemberek eredményeit vette át. Több éves adatgyűjtő munkám során tömérdek görög és római író művét olvastam el eredetiben vagy fordításban, áttanulmányoztam a közel-keleti mítoszokat tartalmazó szövegeket, az élen a Bibliával és a Gilgamessel, de ugyanakkor sorra forgattam a legfontosabbnak ítélt (és hozzáférhető!) régebbi vagy újabb lexikonokat, enciklopédiákat, monográfiákat, s ezekből is kibővítettem anyagomat. És ez nem is történhetett másként; bizonyos életkoron túl ugyanis mindenkinek el kell jutnia arra a megállapításra, hogy több, egyaránt hatalmas, bár egymást metsző szakterületnek senki sem lehet egyformán felkészült mestere, illetőleg csak keveseknek adatott meg a képesség és lehetőség arra, hogy a rövid emberélet alatt tüzetesen megismerkedjenek nemcsak a — Közép-Európához közelebb álló — görög-római kultúrával, hanem az egyiptomival, héberrel, hettitával, mezopotámiaival és föníciaival is. Éppen ezért méltányosnak tartom, hogy ne csupán a könyvészetben, hanem már itt is megemlékezzem azokról, akiknek eredményei hozzájárultak kötetem gazdagításához. Elsősorban Pierre Grimalra és könyvére gondolok (Dictionnaire de la mythologie grecque et romaine. III. kiadás, Paris 1963) ; mint ahogy ő hivatkozik W. H. Roscherre, akit „állandó kalauzának" nevez, úgy említhetem meg én az ő nevét a legnagyobb elismeréssel nemcsak gazdag, adatanyaga, hanem módszere miatt is. Nagy hálával tartozom Komoróczy Gézának, aki tudományos igényű utószóval és jegyzetekkel látott el egy, a nagyközönség részére készült kötetet (Gilgames, ékírásos akkád eposzok, ford. Rákos Sándor, válogatta és az utószót írta Komoróczy Géza, Budapest 1960) ; az itt közölt adatok úgyszólván nélkülözhetetleneknek bizonyultak számomra azokon kívül, amelyeket Dobro-vits Aladár és Kákosy László mellett ugyanő tett közzé egy Trencsényi-Waldapfel Imre szerkesztette kötetben (Bábel tornya. Az ókori Közel-