Szótárház [antikvár]

Korunkban valóságos kulturális jel- és értékváltás zajlik, kongatják a vészharangot a Gutenberggalaxis, azaz a könyv korszaka fölött. Változik a kommunikáció módja, új technikák, nyelvi kifejezésmódok jönnek létre - gondoljunk csak az interneten vagy az sms-ben megjelenő szövegekre. A gyerekek ebben - úgy tűnik - jól elboldogulnak, de közben az emberiség kulturális örökségének java része alig érinti meg őket. Pedig a nyelvi hagyományok ismerete jó útlevél a boldoguláshoz, s hozzátartozik az élet, a személyiség kiteljesítéséhez. Hazai és nemzetközi felmérések mutatják, hogy nagyszámú és állandó a funkcionális vagy félanalfabéták száma, vagyis azoké, akik jártak ugyan iskolába, de nem nagyon olvasnak és írnak. Komoly gond van a szövegértéssel is: a tegnapi irodalom nyelvezete sokak számára érthetetlen, a hivatalos, mindennapi szövegek értése pedig - gyakran a szövegezők "rejtjelezése" miatt - katasztrofális. Nemzedékek közös, összetartó kultúrkincse a klasszikus magyar irodalom. Ha csak a Toldit, milliók élményét tekintjük, ma már az első éneknél megakad az oktatás: „Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel..." Mi az az ösztövér, mi a kútágas, nem szólva a hórihorgasról és a gémről? Nekünk a hetvenes években még kívülről kellett tudnunk a Toldit - ma nem hogy nem tanulják meg a diákok, de leteszik, mert nem értik!