"A bor örök" [antikvár]

„Borággal áldlak" címen - Nagy László verssorát idézve - adtuk ki Németh István Péter költő - műfordító gondos válogatásában és igényes kismérő tanulmányával 1999-ben a Balaton Akadémia könyvek 40. köteteként a magyar költők legszebb borverseit, Hamvas Béla, Márai Sándor esszéit. Most Goethe-t idézve „A bor örök" címmel bocsátjuk közre a világirodalom bordalaiból összeválogatott könyvünket. Több éves munkával válogatott Németh István Péter szerkesztő a görög-latin- kínai-arab-amerikai-európai költők borverseiből. Ahogy újra tanuljuk az elmúlt korokban orvosságként is használt bor fogyasztásának kultúráját, ahogy létrejöttek a turistacsalogató borutak, s reményeink szerint a magyar borok piaci helyzete is kedvezőbb lesz: világszerte keresni fogják nagy borainkat - s a kulturált borfogyasztás terjed -nem csak a főétkezések, de a kiváló sajtok nélkülözhetetlen kísérőjeként is- talán arra is egyre többeknek lesz igénye, hogy költőket is olvassanak. Keszthely mellett találták azt a római kori boroskorsót, melynek felirata: DABIBERE! (adj innom!). A zalai borlovagrend- elnöke a világhírű cserszegi fűszerest nemesítő dr. Bakonyi Károly- ezt jelmondatként őrzi. Jelen kötet közös kiadásunk a Zalai Borlovagrenddel. Márai Sándor Magyar borok c. esszéjében írta: „ Ha megöregszem, pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem nem messze az otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcskertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak semmit városi múltamról borok élnek és dohognak a pincében, a diófák lombjai között kövér darazsak dünnyögnek messze, a mélyben hajó úszik úszik árut hoz és visz egy megbékélt világ jószándékú népei között, a népek örök országútján, s Pannónia szőlőskertjeiben az éneklő lányok megmosták fehér lábukat és tapossák a fürtöket.