A Debreceni Mezőgazdasági Akadémia tudományos évkönyve 1960 [antikvár]

AZ AGRÁRMÉRNÖKKÉPZÉS TANANYAGA BENCSIK ISTVÁN Mezőgazdasági Akadémia Matematika— ['"izika Tanszéke Debrecen I. A mezőgazdasági íelsőfolcú képzés viszonylag rövi idő alatt igen nagy változáson ment át és mindig sok bizonytalansági tényezővel birkózott. Míg a tudományok legfelsőbb szinten történő oktatása legalább 700 éves (a bolognai egyetem a XII. szd-ban alakult), addig a felsőfokú mezőgazdasági képzés a Keszthelyi Georgikonnal 1746-ban indult, tehát csak 165 éves múltra tekinthet vissza. E rövid idő alatt azonban sok változás történt és a fent említett bizonytalanságnak és útkeresésnek egyik külső bizonyítéka a mezőgazdasági felsőoktatási intézmények sokfélesége a világon. A kisebb igényű intézetektől az egyetemi fokú, doktorátust is adó főiskolákon keresztül az egyetemi karokig a legkülönbözőbb változat található a kapitalista és a szocialista országokban egyaránt. A felsőfokú mezőgazdasági végzettséggel járó cím is igen változó. Bár az országok többségében a mezőgazdasági mérnöki cím, más helyen a mezőgazdasági tudományok baccalaureatusa vagy magistere, vagy a bachelor, a bachelor of sience, agronómus vagy okleveles mezőgazda címek használatosak. Még eltérőbbek az európai országok önmagukban is változatos formáitól az USA Land Grant College-ei, amelyek mint oktatási, kutatási és szaktanácsadási központok az európai főiskoláktól merőben elütő profilt képviselnek. A típusoknak ez a nagy szóródása mutatja a mezőgazdasági felsőfokú oktatási intézmények jelentősen eltérő célját és szerepét a különböző országokban, ami alapvetően bizonytalanná teszi az intézmények közötti összehasonlítást is. Arra gondolunk, hogy míg az orvosképzés, tanárképzés, sőt még az ipari mérnökképzés is lényegében minden országban azonos célú, jellegű, addig a mezőgazdasági felsőfokú végzettségűek társadalmi hasznosulása igen sokféle. Maga ez a körülmény a kiképzési módok igen nagy tarkaságát vonja maga után. Különösen így van ez a kapitalista országokban, következésképpen ez volt a helyzet a mezőgazdasági felsőoktatás történelmének eddigi nagyobb szakaszában. (A. N. Duckham prof. szerint az angliai Reading-i egyetemen végzett mezőgazdász hallgatók így helyezkedtek el: gazdálkodásban 40%, oktatás-kutatásban 21%, állami szolgálatban 19%, ipar és kereskedelem területén 20%. Ez a felsorolás 24 foglalkozást jelent.) A nagybirtok-kisbirtok kettősség magában is nagy bizonytalansági tényezőt jelent. Ez a kettősség eredményezi, hogy a nyugati kapitalista országokban a képzés két fő célja a nagyüzemi mérnök és a kisüzemeket megsegítő szaktanácsadó kiképzése. Az iskolákat szervező állam mind a kettőt kénytelen figyelembe venni. Az egyiket azért, mert a nagybirtokosok befolyása erre rászorítja, a másikat, mert a kisüzemek szakmai emelése állami érdek és csak a szaktanácsadó rendszerrel oldható meg, hiszen minden kistulajdonos maga nem végezhet egyetemet.