A Falu 2004. ősz [antikvár]

Részlet:"Gondolatok a magyar agrárium hagyományairól és jövőjérőlA magyar agráriumnak van múltja, de nem biztos, hogy lesz jövőjeAz Agrárkamarában elhangzott előadásomat ezzel a mondattal kezdtem, felelevenítve azokat a gondolatokat, amelyeket Martonvásáron mondtam el, ahol áttekintettem: mikor milyen növényi és állati kultúrák éltek a magyarsággal vándorlásaik és Kárpát-medencei megtelepedésük során. Beszéltem arról, hogy a talaj-és éghajlati tényezők hogyan és miként határozták meg önfenntartásukat és társadalmi rendjüket, beilleszkedésüket a kor világrendjébe. Beszéltem arról, hogy az eurázsiai és az afrikai lemez egymásra tolódásából 25 millió évvel ezelőtt létrejött tájegyüttes a Börzsöny-Somogy választóvonaltól az Aral-tóig hogyan határozta meg a sztyeppei népek életét. Hogyan vezethető vissza e természettörténeti tényezőre az, hogy a puszta népei mindig a Kárpát-medencéig nyomultak Nyugatra. így a magyarság is, amelyik a pusztákon két és félezer évet töltött el, majd a Kárpát-medencében megtelepedett. Milyen növénytermesztési és állattenyésztési kultúrát hoztak magukkal őseink és hogyan cserélték e növényi és állati kultúrát itt ezer év alatt, mindig az új kihívásoktól függően. Hogyan váltották le a honfoglaláskori állatfajtákat a letelepült életmód és életkörülmények hatására, és attól függően, hogy az új piacok - elsősorban Nyugat-Európa - mit kívántak. És függően attól: az új életkörülmények - például az ipari-technikai forradalom - milyen élelmezési, öltözködési igényeket jelentettek a mezőgazdálkodás számára.E következtetések a történelemből származnak: részben történelmi adottságaink kutatásából, de részben általános történészi meggyőződésemből. Ilyen meggyőződésem ma már az, hogy az emberi történelemben nem természeti törvényszerűségek uralkodnak. Ezt a természettudományok igézetében gondolkodó társadalomtudományok a 19. század közepétől vallják csak. Miközben épp ez a történettudomány egyoldalú politikai, majd művelődési érdeklődésével az embert szinte teljesen a természeti környezetétől függetlenül tárgyalta. Úgy látom: a társadalomban sokkal több múlik az alkotó egyénen, ezek közösségein, az embereken. Az emberek képesek egyedül a természetben megismert lények közül"