Bővebb ismertető
Részlet:A XIX. század utolsó harmadában az olcsó tengeren túli gabona beözönlése nagy agrárválsághoz vezetett egész Európában. Az exportra berendezkedett magyar mezőgazdaság is súlyos helyzetbe került: viszonylag drágán termelt gabonája kiszorult a Monarchián kívüli piacokról, a nagy kínálat a vámbelföldön is lenyomta az árakat. A válság elleni védekezés több fronton bontakozott ki. Az önköltség leszorításán túl a termelés intenzív ágakra való átalakításának jelentősé eredményei, az agrárvámok felemelésének igazán majd csak a XX. század első évtizedében sikerrel járó követelése, az elvesztett vámkülföldi piacok visszaszerzésére irányuló közvetlen törekvések mutatják e küzdelem fő vonalait. Ezek mellett azonban jelentkezett a válság elleni védekezésnek egy áttételesebb, de korántsem csekély jelentőségű formája: a külföldi hírszolgálat, a tágan értelmezett piackutatás kiszélesítése (piacviszonyok, termelési vívmányok, vámpolitika, termelési adatok stb. figyelése). A külföldi hírszolgálat kérdését az érdekképviseletek (OMGE, megyei gazdasági egyesületek) az 1879. évi II. Gazdakongresszus óta egyre élesebb formában tűzték napirendre.Az 1890-es években meglevő információs csatornák (a cs. és kir. követségeknek a Földművelésügyi Minisztériumhoz - továbbiakban FM - eljutó rendszertelen adatszolgáltatásai, a mezőgazdaságot meglehetőségen elhanyagoló konzuli jelentések, melyeket az FM 1900-ig hivatalból meg sem kapott, külföldi kiadványok beszerzése, tisztviselők, szakemberek tanulmányútjai és esetleg a Kereskedelmi Múzeum külföldi levelezőinek inkább pusztán kereskedelmi jellegű adatközlései) rendszertelenségük, jobbára nem a magyar agrárkormányzat és agrártermelés szükségleteiből való kiindultságuk miatt sem a főhatóság FM, sem a termelők számára nem bizonyultak hatékonyaknak. A problémára Bernát István már 1891-ben ajánlott megoldást, amikor mezőgazdasági konzulátusok felállítását, illetve a követségekhez és konzulátusokhoz mezőgazdasági szakemberek, attachék beosztását javasolta.