A gyepek műtrágyázásáról [antikvár]

I. Előszó A négy évtizedes kísérlet utolsó 13 évének eredményeit adjuk az olvasó kezébe, mely a gyepek ásványi táplálását tárgyalja. Bár a gyepekkel foglalkozó hazai szakirodalom igen gazdag, az ásványi táplálással foglalkozó fejezet (a gyepek agrokémiája) nem volt megírva. Kiadványunk részben e hiányt igyekszik pótolni. Új ismereteket és összefüggéseket tár az olvasó elé, melyeket a műtrágyázási tartamkísérlet és a tudományközi együttműködés tett lehetővé. Évente több tízezres mért adattömeggel dolgoztunk. A kísérleti eredmények, adatok, tények nem avulnak el. Értékük inkább nőhet az idővel. Beépülve szakmai tudatunkba és a szaktanácsadási gyakorlatba racionálisabb gazdálkodást eredményezhetnek. A munka értéke hosszútávra a minőségén múlik. A jól végzett munka tudata kielégít, boldogít. „Boldog aki a dolgok okait kiderítheti" - jegyzi meg Ovidius. Reméljük, hogy a kísérletezés élményét az olvasóval is sikerül megosztani. Az agrárkutatás igényli a kitekintést, a távlatot. Térben és időben. Sikere alapvetően nem az esetleges szerencsén, hanem a hosszú távú és előretekintő kísérletezésen múlik. Ismereteink mélysége és hitelessége a jól megtervezett és végrehajtott tartamvizsgálatokra épülhet. Ha jól kérdezünk, a természet jó választ ad. A jövőt kell kutatni. A természetben, talajban végbemenő változások, folyamatok egy része lassú. Évtizedek vagy évszázadok múltán érezhető, mint pl. a talajkimerülés, elsavanyodás, talajszennyezés stb. A társadalmi haladás legfőbb forrása a közösségnek adott értéktöbblet. Az 1960-1990. évek mezőgazdaságának, élelmiszertermelésének látványos sikereit, az elért élelmiszerbőséget a fellendülő és kiszélesedő agrárkutatás alapozta meg. Hasonlóképpen mint az 1800-as évek végén. Bár az emberiség előtt újra az éhínség réme lebeg, a mezőgazdasági és élelmiszeripari kutatások visszaszorultak a fejlett világban. Nálunk az intézmények nagyobb részét szintén felszámolták a rendszerváltás óta. Fegyvertelenül és tehetetlenül nézünk a jövő elé. A részismeretek tömege elvész. A szintézis teszi hasznosíthatóvá és őrzi meg az eredményeket. Kutatásaink hasznosak. A talaj termékenységének és funkcióinak megőrzéséhez, az élelmiszerbiztonsághoz, az alapvető létfeltételeinkhez kötődnek. „Ars longa, vita brevis." A tudomány örök, az élet rövid. Ami nem sikerül nekünk, sikerül majd az utánunk jövőknek. De nem teljesen halunk meg. Ahogy Ovidius mondja „Non omnis moriar". Mert nyomot hagyunk a világban. Ezért igyekeztünk összefoglalva közzétenni a kísérlet tanulságait, mely az internetről is letölthető: www. mta-taki.hu honlapról. A kiadvány egyaránt ajánlható a kutatás, oktatás, szaktanácsadás és minden érdeklődő olvasó számára. Kádár Imre