A gyümölcsevés élettani jelentősége [antikvár]

Részlet:Az ember egyik legősibb tápláléka minden bizonnyal a gyümölcs. Már a paradicsomi történetben is megtaláljuk, mert hiszen Ádám és Éva a legkülönfélébb gyümölcsök között válogathattak, csak az Édenkert közepén álló almafa volt tilos a számukra. S attól az időtől kezdve napjainkig mindig szerepelt táplálékaink között a gyümölcs, legfeljebb egyszer kevesebbet, másszor többet fogyasztottunk belőle. Manapság azonban már alig akad ember, aki ne szeretné a gyümölcsöt s beléharapva ne élvezné a kicsorduló üdítő, édes vagy savanykás, zamatos nedveket. Különleges tulajdonságai folytán meg sem lehet unni, s ételeink között a kenyéren és tejen kívül a gyümölcs az, amelyet bármikor szívesen fogyasztunk. A gyümölcs e jó tulajdonságait nemcsak ma, hanem már régebben is ismerték és hangoztatták, mégis egészen másként értékelik ma, mint régen. Valamikor kizárólag élvezeti cikknek tekintették és üdítő hatása, kellemes, enyhe, jóízt adó szerves savai, friss zamata, ínycsiklandozó illata miatt fogyasztották. De e mellett azt is megállapították, hogy a gyümölcsnek alig van számbavehető tápértéke, tehát táplálék szempontjából akár eszünk gyümölcsöt, akár nem, jóformán semmit sem nyom a latban. Nagyot fordult azonban azóta a világ!