A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztályának Közleményei 1955/1-2. [antikvár]

A NÖVÉNYI SEJTEK ÉS SEJTMAGOK SZAPORODÁSÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE* i. E. GLUSCSENKO akadémikus (Moszkva) I. Bevezetés A dialektikus materializmus elvein alapuló igazi tudomány fejlődését gátló helytelen tételek és elavult dogmák ellen vívott harcban a szovjet tudományt bátor harci készség jellemzi. A tudományban a metafizika ellen és a fejlődés elvének érvényre juttatásáért folyó harc egyik példája Olga Boriszovna Lepesinszkaja professzor, a kiváló szovjet biológus és a vezetésével dolgozó munkaközösség sok éves munkája. Kutatómunkájuk tárgya a sejtek keletkezése az élő anyagból, vagyis az olyan anyagból, amelyből hiányzik a sejtet jellemző szerkezet. Az élenjáró szovjet biológusok határozottan szembeszállnak a virchowiánus-morganista megállapításokkal és a sejttan alapvető kérdéseit újból felteszik és megoldják. O. B. Lepesinszkaja az élet sejtnélküli alakjait sok éven keresztül tanulmányozta. Egyes biológusok rosszindulatúan fogadták ezeket a kutatásokat, sőt merőben virchowista álláspontból makacs harcot indítottak azok ellen. A szovjet valóság azonban éppen abban áll, hogy a józan észt, a tudományos igazságot soha semmiféle «tekintély» sem fojthatja el. Lepesinszkaja nagy felfedezése a sejttant a szilárd kísérleti, micsurini útra terelte. Az evolúció kérdéseit nem oldhatjuk meg, ha a sejt fejlődési törvényeit nem fogjuk fel, ha azokat a virchow álláspontokat fogadjuk el, amelyek a sejttant a legutóbbi időkig uralták. Feltétlenül igaza van T. D. Liszenko akadémikusnak, aki még 1945-ben, 0. B. Lepesinszkaja «A sejtek keletkezése élő anyagból és az élő anyag szerepe a szervezetben» című könyvének első kiadásához írt előszavában azt mondta, hogy « O. B. Lepesinszkaja munkájának tudományos és gyakorlati jelentősége évek múltával csak növekedni fog». Lepesinszkaja munkáinak megvilágításában vizsgáljuk meg a eitológia alábbi kérdéseit: 1. A növényi sejtek szaporodásának egyetlen módja-e a mitózis? * A munka J. E. Ellengorn professzor és A. Sz. Aszranaszjeva tudományos munkatárs közreműködésével készült. 1 iv. Oaztályközlemény vi/l—2.