A magyarországi állattartó kultúra korszakai [antikvár]

Ennek a könyvnek a gondolati magva az 1970-es évek közepén alakult ki bennem, amikor az „új Magyarság Néprajza" terveit kellett kidolgoznunk. A paraszti gazdálkodással foglalkozó kötet szerkezetének, több fejezetének kialakítása közben jöttem rá a „történeti hosszmetszetek" hiányára és szükséges voltára. Néhány éves adatgyűjtő munka után alakítottam ki azt a részletes doktori tématervet, amit 1980-ban nyújtottam be a Tudományos Minősítő Bizottsághoz jóváhagyás végett. Az azt követő procedúra és a szakmai klíma romlása egy időre eltérített a témától és az akadémiai doktori értekezés munkálataitól. 1984-ben azonban visszatértem hozzá és újabb két évi munka után 1985-ben befejeztem az anyaggyűjtést és a disszertáció megszövegezését. 1986. januárjában nyújtottam be a Tudományos Minősítő Bizottsághoz, s 1987. júniusában megtartották az értekezés nyilvános vitáját. A magam mentségére mondom el, hogy azokban az években nem éreztem sürgősnek a kézirat mielőbbi megjelentetését. Fontosabbnak hittem a szak adósságainak törlesztését, régi vállalkozásainak sikeres befejezését, s azt a munkát, amit a kutatóintézet vezetése, az egyetem és a szakmai közélet rótt rám. Ezért minden erőmet a Magyar Néprajz, a Magyar Néprajzi Atlasz és a többi kollektív vállalkozás ügyeinek szenteltem. Közbevetőleg említem, hogy az akadémiai szubvenciót is a kézikönyv, az atlasz, az intézeti évkönyv kiadására kellett fordítani, s az egyéni munkák hátrább sorolódtak. Időközben az Akadémiai Kiadó helyzete tovább romlott, s manapság már a régi szakfolyóiratok és a közérdekű tudományos kézikönyvek kiadását sem tudja vállalni. Minthogy más tudományos kiadó nincs, s munkám kiadását sem halaszthatom tovább, vállalnom kellett a házilagos kiadást és az ezzel járó kompromisszumokat. Az MTA Néprajzi Kutatóintézetének szerény anyagi és technikai lehetőségei folytán ez a könyv nem kaphatja meg azt a gondos kivitelezést, amit az Akadémai Kiadótól kapna. Be kell érni kevesebb illusztrációval, le kell mondani fényképek közléséről, s meg kell békülni az idegen ékezetek kezdetleges jelölésmódjával. A könyv anyaggyűjtését 1985-ben zártam le. Újabb publikációkat, kéziratokat a sajtó alá rendezés folyamatában sem vettem tekintetbe. Ennek az elvnek a jegyében hagytam változatlanul az irodalomjegyzékbe kéziratként felvett tételeket, noha egyik-másikuk időközben megjelent. Helyesírási tekintetben is az 1985-ben érvényes szabályzatot igyekeztem követni.