A termelőszövetkezetek vezetése és társadalmi szervezetei [antikvár]

A gazdasági mechanizmus reformja megváltoztatja a gazdálkodás, az irányítás és a vezetés eddigi módszereit. A gazdaságirányítás rendszerének e három sarkpontja a legszorosabb egységet alkotja. A gazdaságirányítás bármely rendszere csak akkor tud a kitűzött gazdaságpolitikai céloknak megfelelően funkcionálni, ha e három elem a legteljesebb összhangban van egymással. Nem lehet pl. a gazdálkodás szövetkezeti jellegét kibontakoztatni az irányítás eddigi centralizáltságának fenntartása mellett, s nem lehet az önálló gazdálkodást megvalósítani a vezetési hatáskörök rendezése nélkül.E szoros összefüggések miatt a gazdálkodás és az irányítás rendszerének átalakulása fontos követelményeket támaszt a vezetéssel szemben. Így van ez a népgazdaság egész területén. A népgazdaság két nagy szektorában a vállalatvezetés és a termelőszövetkezeti vezetés területén minőségi változásoknak kell bekövetkezniük. A tendencia és az elérendő cél mindkét szektorban azonos: a vállalati, üzemi önállóság növelése; de az önállóság alapja és mértéke különböző. Az állami vállalatok az állami tulajdon alapján működnek és gazdálkodnak, ennek megfelelően alakul irányításuk és vezetésük rendszere is. Az állami vállalatokat nemcsak a tulajdon kapcsolja egybe, de szervezetileg is kivétel nélkül államigazgatási szerveknek - minisztériumoknak és tanácsoknak - vannak alárendelve. A vállalat egyszemélyes felelős vezetője az állam megbízottja, aki megbízását a vállalatot alapító államigazgatási szervtől nyeri, s felelőssége is e szervvel szemben áll fenn. A vállalatvezetés önállósága tehát mindig származékos és viszonylagos, s bár a kockázat az új gazdasági mechanizmus körülményei között a vállalatnál is érvényesülni fog, de éppen az állami tulajdon folytán csak korlátozott mértékben.