A vegyszeres gyomirtás gyakorlata [antikvár]

A XX. században jelentősen megnövekedett az emberiség létszáma, fokozódott az ipar nyersanyag-szükséglete és ennek megfelelően a mezőgazdasági termelés. A korábbi empirikus agrotechnikai módszereket mindinkább felváltották a korszerű technikai és tudományos tapasztalatokon alapuló hatékonyabb eljárások. A gépipar és a vegyipar nagyarányú fejlődése nemcsak a termelőmunka erőteljes mechanizálását és bizonyos értelemben a mezőgazdaság iparszerű termelését tette lehetővé, hanem a 20-as, 30-as évektől kezdve a termelőmunka, s így az agrotechnika kemizálását is, az ún. agrokemotechnikát.Produktivitásra és egyben az önköltségcsökkentésre való határozott törekvés nyomán, valamint a mezőgazdasági export fokozása érdekében mind nagyobb mértékben terjedt el a műveleti növények terméshozamát, de termésbiztonságát is jelentősen fenyegető kártevők, kórokozók és főleg gyomnövények elleni korszerű védelemben az igen hatásos kártevőirtó szerek (peszticidek), köztük a nagy hatékonyságú vegyületek használata, továbbá a nagy teljesítményű szántóföldi növényvédő gépek, a merev szárnyú repülőgép, a helikopter és olyan új eljárások, mint a granulátum formában kiszerelt peszticidek, valamint a mechanikai és termomechanikai aeroszolozás. Teret nyertek a gyakorlati védekezésben a korábbi szervetlen vegyületek mellett a nagy hatékonyságú, széles hatásspektrumú, illetve specifikumként ható szintetikus szerves rovarölő, gombaölő és gyomirtószerek, sőt újabban az antibiotikumok és fitoncidok is. Mégis az utóbbi 50 év legjelentősebb agrárbiológiai felfedezésének a szerves gyomirtószerek (herbicidek) tekintendők, amelyekkel sikerült rendszertanilag, sőt élettanilag is rokon növényállományokból a káros és nem kívánatos gyomnövényeket vegyi szelekció útján kiirtani. A vegyszeres gyomirtás ma már nem csupán kisegítő termelési eszköz, hanem a korszerű agrotechnikának igen nagy hatású és nélkülözhetetlen tényezője, amely nélkül a korszerű mechanizáció, azaz az egyes kultúrnövények gépesített termelése megvalósíthatatlan lenne. Ma már a "non tillage" és a "direct drilling" módszerek révén nemcsak a "kémiai kapálás", hanem a "kémiai szántás" és a "kémiai ugar" lehetősége is fennáll, különösen extrém talajviszonyok között, ami hagyományos agrotechnikai felfogásunknak gyökeres módosítására kényszerít bennünket.