Adatgyűjtemény Magyarország felszini vizeiről [antikvár]

A népgazdasági célok megvalósítására irányuló vízgazdálkodás korszerűségének egyik legfontosabb feltétele az, hogy korszerűek legyenek a gazdálkodás tárgyára, a vízkészletre vonatkozó ismereteink. A mennyiségileg és minőségileg helyről-helyre változó és az időben is ingadozó vízkészlet megismerésének alapja a megfigyelés ill. mérés. Magyarország vizeinek módszeres megismerése a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet elsőrendű feladata. Hazánkban mintegy 150 évvel ezelőtt, a vízrendezési munkák megindulásához kapcsolódva kezdődtek meg a céltudatos mérések, akkoriban a nagy folyók vízállására korlátozódva, majd a vízimunkálatok előrehaladásával fokozatosan kiterjedtek a kisebb folyókra és a jelentékenyebb állóvizekre, a vizek egyéb jellemzőire, továbbá a felszín alatti vizekre is.A múlt század európai hírű eredményeit követően több évtizeden át a szerteágazó mérési munka általában merev és széteső volt, elszakadt a vízgazdálkodási gyakorlattól. A felszabadulás után, a gazdasági és társadalmi megújulás nyitotta távlatok nyomán, az egységes vízügyi szervezet és az Intézet megalakulását követően indult meg annak a korszerű szemléletnek a kifejlődése, amely a mérési, és a most már vele együttjáró kutatási munkák ágaztait, mint a vízkészlet és a vele való gazdálkodási lehetőségek megismerésénke különböző oldalait, a vízgazdálkodási gyakorlattal és egymással való összefüggésében tekinti. Első nagy eredménye vízkészletünk átfogó mennyiségi és minőségi számbavétele volt, amelynek anyagát a "Magyarország vízkészlete" c. kiadvány kötetei tartalmazzák: I. Mennyiségi számbavétel (1954), II. Vízfolyásaink minőségi számbavétele (1957), III. Víztározási lehetőségek (1958), IV. Minőségi számbavétel. Felszín alatti vizek (1959).