Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karának évkönyve 1950 [antikvár]

AZ ÁRPA FEHÉRJEIlOZAMÁNAK FOKOZÁSA KESÖI NITROGÉN FEJTRÁCiYÁZÁSSAL (Az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Kémiai Inlézeténeli és az Agrokémiai Kutató Intézet Biokémiai Osztályának közleménye.) frta : Kl'JTilY S,\NDOR, FERENCZ VIT.MQS, BÁRTFAY TIBORNÉ és SZENDE KÁLMÁNNÉ Az állattenyésztés fehérje-takarmány bázisának megteremtése a legtöbb európai álíamban a mezőgazdaság egyik alapvető problémája volt: az állatlétszámot, bizonyos mértéken felül, a legtöbb államban nem lehetett emelni, megfelelő mennyiségű takarmányfehérje hiányában. Már pedig az állatlétszám emelése általános európai, de magyar szempontból is igen-lényeges probléma, nemcsak azért, mert táplálkozási szintünket eredményesen csak úgy tudjuk emelni, ha fokozzuk az állati eredetű táplálékok arányát, a tejet és tejtermékeket, húst, stb. de egyben ipari kérdés is, mert háziállataink igen sok iparághoz szolgáltatnak nyersanyagot. A két világháború közt az európai kontinens államai csak úgy tudták állatállományuk ellátását biztosítani, hogy 4-7 millió t olajpogácsát importáltak a tengeren túlról. A kérdés ilyen módon vetődött fel a németeknél is, akik a fehérjehiány fedezésére többek között a takarmánygabona fehérjehozamának emelését igyekeztek felhasználni. W. S e 1 k e 1936-ban megkezdett, s több éven át folytatott kísérletezése közben rájött arra, hogy a takarmánygabonáknál, árpánál és zabnál, a fejtrágyázás időpontjának a szokásostól való jelentős eltolásával lehet eredményt elérni (1). Bebizonyította, hogy ha ha-onként 20—40 kg N-nek megfelelő mennyiségű N műtrágyát adott, a fejlődés igen előrehaladott stádiumában, mégpedig a kalászolás és a virágzás közötti időben, akkor gabonájának szemterméshozamát ha-onként 1—2 q-val, nyersfehérjehozamát pedig 20—30%-kal tudta emelni. S e 1 k e kísérletei érthető feltűnést keltettek, s a kérdéssel igen sok kutató részletesen foglalkozott Németországban így K. N e h r i n g és W. S c h r a m m (2) F. Brühne(3), H. Keese (4), W. Sc'hropp és B. A r e n z (o), L. Pielen (6), E. Weigert és II. Schaeffler (7), L. Se hm itt és W. Schineis (8) stb. Az eredményes kísérleteket, melyek lényegileg megerősítették S e 1 k e eredményeit, kiterjesztették a kenyérgabonákra, búzára és rozsra is. Ezeknek a kísérleteknek az eredményeit a következőkben lehetne röviden összefoglalni. A megjelölt késői időpontokban adott késői N fejtrágya (elsősorban a salétromtrágyák mutatkoztak érthető módon hatásosnak) minden esetben növelte a gabonafélék nyers fehérjehozamát, sőt legtöbb esetben valódi fehérje hozamát is. Növekedett legtöbb esetben a szemtermés is, míg a szalmatermés egyes esetekben csök-