Agrártudományi Közlemények 1971/1-2. [antikvár]

Részlet a könyvből:"A növénytermesztés története során egymással kölcsönhatásban fejlődő két tendencia figyelhető meg, amely ma is érvényesül világszerte, és a növénytermesztési kutatásoknak is két irányát képviseli. Ez a két irány egyben a növénytermesztéssel szemben támasztott kettős követelmény is. Nehéz lenne meghatározni, hogy a két tendencia közül melyik az elsődleges, történelmileg a régebbi és jelentősebb az emberi szükségletek kielégítésében. Mégis talán a növénytermesztés őskorában a céltudatos növénytermesztést egyáltalában lehetővé tevő eszközök feltalálása és alkalmazása volt az alapvető. Kezdetben az ásóbot, majd a kapa és jóval később az eke feltalálása és elterjedése tette lehetővé, hogy a természetes növénytakaróból néhány fajt kiválasszon az ember, és azt céltudatosan szaporítsa, termessze. A termelőeszközök folyamatos fejlesztése tette lehetővé továbbá, hogy egy ember egyre nagyobb területet művelhetett meg, és így egyre több terméket állíthatott elő. A több évezredes lassú előrehaladás napjainkban gyorsult meg az újabb és újabb, nagyobb teljesítményű eszközök és gépek térhódításával, aminek eredményeképpen a mezőgazdaságban foglalkoztatott lakosság száma és aránya rohamosan csökken. Ez a folyamat az iparban másfél évszázaddal korábban vette kezdetét, és annak analógiájára méltán beszélhetünk mezőgazdasági forradalomról. A termelőeszközök fejlődése a munka termelékenységének növelésével követlenül járult hozzá a növényi termékek mennyiségének növekedéséhez, mert lehetővé tette, hogy egy ember nagyobb területet művelhessen meg; közvetett hatása révén pedig - főként a talajművelés és a vetéstechnika javulásával - a területegységenkénti termést növelte."