Alföldi kaleidoszkóp [antikvár]

KöszöntőMÉSZÁROS REZSŐMÉSZÁROS Rezső: akadémikus, egyetemi tanár, SzTE TTIK Gazdaság- és Társadalomföldrajzi TanszékKedves Bálint!A minap felkeresett kÖ2Ös kollégánk Farkas Jenő Zsok, és arra kért, hogy írjak köszöntőt a készülő tisztelet-kötetedbe. Nagyon meglepett, igazán nagy megtiszteltetésnek vettem, és azonnal örömmel elvállaltam.A felkérés óta gyakran eszembe jut, hogy tulajdonképpen milyen is legyen egy Csatári Bálinthoz ülő köszöntő. Végül is barátok vagyunk, soha nem mondtunk egymásról semmi rosszat (legalábbis nem tudunk róla). A köszöntő nehéz műfaj, nagyon sok buktatója van. Az ember bajban van, ha azt akarja, hog)' ne legyen túl hivatalos, ne legyen túlságosan tárgyszerű, pláne, hogy ne legyen sablonszerű, akkor nem marad más hátra, mint a személyes élmények halmaza. Ebből a halmazból szeretnék kiemelni néhány tételt.Azzal kezdem, míg nem felejtem el, hogy Isten éltessen és tartson meg sokáig erőben, egészségben.Bizonyára emlékszel, hogy 60 éves korodban interjút adtál Fejes Majának, a Hírős Naptár című értékőrző helytörténeti weblap szerkesztőjének. Már a cím is nagj'on tetszett, Az Alföld geográfusa", - tényleg az vagy. Kutatásaid kitűnőek, sokrétűek, sokszínűek és mindig aktuálisak. Nagy élvezettel végezted a tanyavilág körében a kutatásokat, gyakran mentél helyszíni vizsgálatokra is. Emlékszem, berzenkedtél azon, hogy túl gyakran változik a terület- és településfejlesztés. Szívügj'ednek tartottad az alföldi kistérségek sorsának alakulását. Mindig érdekelt a vidék problémája, írásaidban sem hagy nyugodni ez a kérdés. Bálint, igazad van, nézetem szerint is, rendkívül fontos a vidék-problematika.Hálás lehetsz, hogy ritka adottsággal áldott meg a Sors, jól és élvezetesen fogalmazol szóban és írásban is.Számomra nagyon szimpatikus volt, hogy azt nyUatkoztad a bevezető sorokban, hogy Ennek a számnak nem tulajdom'tok túlzott jelentőséget". Remélem ez a fiatalos lendület és érzés az elmúlt 10 évben sem csökken - legalább is eddig én úg}' tapasztaltam.Hosszú évek során voltunk munkatársak. Amikor már Téged elsodort az élet Kecskemétre, akkor is rendszeresen visszajártál tam'tani - címzetes, majd félállású docensi címet adományozott az Egyetem. Itt azért meg kell állni egy pillanatra. Kevés olyan geográfus kolléga van, aki olyan fölkészülten, a szívét-lelkét beleadva, anekdotákkal fűszerezve tart órákat, mint Csatári Bálint. Ezt nem csak én állítom, ez sokunknak a véleményével találkozik. Emlékszem, hogj' - némi túlzással -szekérderéknyi szakirodalommal mentél be szinte minden előadásra. Hol a törvény szövegét idézted, hol Juhász Gyula egy-egy aktuális versét szavaltad el", máskor meg egy székely góbé mondását idézted. A másik emlékem, hog)' amikor Bálint