Állatorvosi szülészet 2. [antikvár]

ELSÖ RÉSZ A MEDDŐSÉGRŐL ÁLTALÁBAN A MEDDŐSÉG FOGALMA ÉS FELOSZTÁSA A meddőség (sterilitás) a szaporodási képesség hiánya. Nőivarú állatokra vonatkoztatva az az állapot, amelyben ivadékot vagy ivadékokat létrehozni képtelenek. Szűkebb értelemben csak a vemhesség kimaradását (a pete érésének és kiszabadulásának, a fedeztetésnek és a fogamzásnak akadályait) értjük rajta. Tágabb értelemben a vemhesség idő előtti megszakítására, a vetélésre és a koraellésre, sőt az újszülöttek elhullásra vezető betegségeire is vonatkoztatjuk. Hím állatok fedezőképtelensége, továbbá jelentősen csökkent termékenyítőképessége, illetve a termékenyítőképesség hiánya ugyancsak a meddőség fogalmába tartozik. Ebben a munkában nem térünk ki a meddőség tágabb értelmezésében vett valamennyi kórformára, csak azokat a rendellenességeket tárgyaljuk, amelyek a szorosabb értelemben vett meddőséget okozzák. Foglalkozunk ezeken felül a hím állatok termékenyítőképessége csökkenésének, illetve hiányának okaival is. A meddőség ilyen értelmezés mellett sem egységes fogalom, hanem gyűjtő elnevezés; számos rendellenességet fog össze, amelyeknek csak a következménye, azaz a fogamzás kimaradása közös. A meddőséget okai és lefolyása szerint többféleképpen csoportosíthatjuk. Ezek a csoportosítások azonban gyakran nem fedik a lényeget, sőt mesterségesen elszakíthatják a szervezetet a külső környezettől és ilyenkor a meddőséget kialakulásától függetlenül attól elvonatkoztatva szemlélik. Nem veszik például figyelembe az állatok származását, korát, a fiatal állat felnevelésének körülményeit, vagy figyelmen kívül hagyják a spermát szolgáltató apaállat állapotát. Bárhogy és bármilyen rendszer szerint csoportosítjuk a meddőséget, mindenképpen szembetűnő, hogy igen változatos okok idézik elő. MegkülönböztetLetjük a meddőségnek fiziológiás és pathológiás alakját. Fiziológiás a meddőség az öregkorban, a nemi ösztön megszűnésének idején (cesatio libidinis, menopausa vagy klimakterium), továbbá egyes állatfajokban (macska és sertés) a szoptatás ideje alatt, mert amíg szoptatnak, rendszerint nem is ivarzanak. Néha a hosszú ideig szoptató kancák és tehenek, elsősorban a dajka-tehenek, melyek egymás után több borjút szoptatnak, továbbá a bőven tejelő tehenek, amíg napi tejhozamuk 20 liter fölött áll, nem ivarzanak. Az öregkor miatt bekövetkező meddőséggel háziállatainknál ritkán találkozunk. Az Állattenyésztési Kutatóintézet herceghalomi gazdaságában a hosszú élettartamvizsgálatokkal (Csukás, 1952) kapcsolatban megállapítottuk, hogy a 15—30 éves tehenek vemhesülési aránya alig maradt el a fiatalabb teheneké mögött. A Bárány nevű magyartarka tehén 32 éves korában még ellett és kényszervágásakor méhe és petefészke kifogástalan állapotban volt. Petefészkének csírahámjában nagyszámban találtunk petesejteket, ami azt igazolja, hogy még hosszú évekig tenyésztésen tartható lett volna. Más a helyzet a bikáknál. A magyartarka bikák termékenyítőképessége, fertilitása 12 éves kor körül látszólag ok nélkül csökken, majd rövid időn belül meg-