Amit a vetőburgonyáról tudni kell [antikvár]

Előszó Több évtizedes tudományos eredmények és hazai termelési tapasztalatok szerint a burgonya betegségek és kártevők által okozott terméskiesés nagyságrendje az országos burgonyatermésnek mintegy 20-30%-ára becsülhető. A jelenlegi burgonya területet alapul véve terméskiesés évenként 200-300 ezer tonnára tehető, ami tetemes kárt okoz a termelőknek és rontja a burgonyatermesztés eredményességét. Annak érdekében, hogy az ország burgonya szükségletének kielégítését biztonsággal hazai termelésre alapozzuk, elengedhetetlen feltétel a termelési színvonal növelése, a termésátlagok emelése és a minőség javítása. E cél elérésének leghatásosabb módja a különböző felhasználási céloknak megfelelő fajtaválaszték kialakítása, azok széles körű elterjesztése, biológia értékük és fajtatisztaságuk megőrzése a termelési ciklus folyamán. Ehhez pedig magas színvonalú vetőburgonya előállításra, szigorú állami ellenőrzésre és a fémzárolt vetőburgonya használat fokozására, az ezt elősegítő forgalmazási rendszer kialakítására kell törekedni. Folyamatosan el kell érnünk azt a célt, hogy az áruburgonya területeket a termelők a vírusbetegségekre érzékeny fajtákból legalább két évenként, az ellenállóbb fajtákból legalább három évenként fajtatiszta, államilag ellenőrzött, fémzárolt vetőburgonyával ültessék be. A fémzárolt vetőburgonya viszonylagos magasabb költsége bőven megtérül a magasabb hozamokban és a jobb minőségben. Érdemes tehát minden termelőnek gondoskodnia a gyakori vetőgumócseréről, az egészséges, magas biológiai értékű vetőgumó használatáról. A kiadvány szerzői ehhez kívánnak segítséget nyújtani azzal a szándékkal, hogy a termelők, különösképpen pedig a burgonyatermeléssel újonnan foglalkozó gazdálkodók számára megfelelő ismereteket nyújtsanak a legújabb tudományos és gyakorlati eredményekről, a burgonya fajtaellátottságról, a vetőburgonya szaporításról és a vetőburgonya feljújítás időszerűségéről. Budapest, 1995. június A szerkesztő