Az agrárfelsőoktatás gyakorlati képzésének hazai és nemzetközi tapasztalatai II. [antikvár]

ELŐSZŐ Az ágazati felsőoktatási intézmények a népgazdaság egész területére mezőgazdasági, kertészeti, tartósitóipari, erdészeti, faipari, élelmiszeripari okleveles mérnököket, illetőleg üzemmérnököket, állatorvosokat és földmérési üzemmérnököket képeznek. A képzés két szintje az 1960-as évek elején alakult ki. Az okleveles mérnökképzés szélesebb elméleti alapokon álló terve-ző-irányitó-kutató tipusu szakemberek kibocsátását biztosítja. Az üzemmérnökképzés a termelés ágazati rendszerének megfelelően szakosított. Ágazatvezetői, termelésirányítói, középvezetői munkakörökre készit fel. Az ágazati felsőfokú szakoktatás feladatában jelentős bővülés következett be az ötéves egyetemi-, és a hároméves főiskolai képzés bevezetésével. Az elért eredmények jól szolgálják az ágazati fejlesztés célkitűzéseit és kiállják a nemzetközi összehasonlítások próbáját is. Ugyanakkor számos problémát is meg kell még oldani ahhoz, hogy kellően fel tudjunk készülni a jövő növekvő követelményeinek kielégítésére. Ilyen probléma pl. az, hogy a termelés azonnal jól használható szakembereket vár, oktatáspolitikánk viszont az elméleti megalapozást tartja elsődlegesnek. Oktatásunk további problémája, hogy még nem tudott kellően igazodni az iparszerü termeléshez. Az oktatott tárgyak aránya, az uj diszciplínák bevezetése, a hagyományos tantárgyak tartalma egyelőre még nem a szükségleteknek megfelelően változott. Nem kielégítő a termeléssel való közvetlen kapcsolat, e-gyüttmüködés sem. Az intézmények fala ma még sok helyütt nem terjed ki a termelő üzemekig. Ugyanakkor a termelő üzemek vezető szakembereinek tapasztalatai sem áramlanak megfelelően az oktatásba. A felsőoktatásra is még mindig a tömegoktatás formái a jellemzőek és ez elnyomja az egyéni képességek differenciált kifejlesztésének jogos igényét. Az egyetemek, főiskolák munkájában a sajátos arculatot adó mühely-jelleg még nem tudott jellemzővé válni. Ami a gyakorlati oktatás időkeretét illeti,az általában elegendő. Sok helyütt viszont a nem megfelelő szervezés következtében igen magas a passzív idő. A gyakorlati oktatás területén tömegesen jelentek meg az oktatási gépek, azonban ezek hatékony alkalmazásának módszertanát nem mindenütt sikerült kidolgozni. Probléma maradt a k' mplexitás hiánya. /