"Az agrokémia helyzete és perspektívái, különös tekintettel a környezetvédelemre" [antikvár]

1 DR. ÁNGYÁN JÓZSEFGATE, Földműveléstani és Növénytermesztéstani TanszékA mezőgazdálkodás fejlődésének problémái, fő irányai és a kémiai iparokAZ ÉREM KÉT OLDALAMezőgazdaságunk az elmúlt 25-30 év során világviszonylatban, de hazánkban is látványos fejlődést ért el. Hozamaink ez idő alatt megkétszereződtek, élelmiszerekből önellátók lettünk, sőt jelentős exportárualapot is előállítunk, amely a népgazdaság külpiaci egyensúlyának alapvető elemévé vált. A parasztság eddig sohasem látott életszínvonalat ért el, falvaink jelentős részében szemmel látható az anyagi gyarapodás.Mindezek a megállapítások számos, önmagában igaz elemet tartalmaznak, mégis fenntartom, és a növénytermesztés példáján igyekszem bizonyítani az új stratégia szükségességét. Ez ugyanis az éremnek csak az egyik oldala.Az intenzív, növekvő ráfordításokkal, energiabevitellel dolgozó, ma már hagyományosnak mondható növénytermelés kezdeti látványos sikerei azt sugallták, hogy az i-pari folyamatokhoz hasonlóan szabályozható és környezetétől egyre inkább függetleníthető a gazdálkodás. Ez a szélsőséges szemlélet - bár rejtőzködő módon, de - ma is tovább él, és legfőbb törekvése a természeti erőforrások és törvényszerűségek kikapcsolása, figyelmen kívül hagyása.Ez a stratégia persze csak úgy valósítható meg, ha mindezek ellensúlyozására, a ,Jcikapcsolt" természeti erőforrások pótlására a rendszerbe egyre több és egyre drasztikusabb természetidegen, mesterséges energiát viszünk be. Ez az önmagát gerjesztő folyamat már a termésátlagok növekedése időszakában is káros tendenciákat indít el, amelyek azonban ekkor még a felszínen nem látható módon, de egyre gyorsuló ütemben halmozódnak. Ezt követi egy olyan szakasz, amikor mindezen látens folyamatoknak a káros hatásai a felszínen is jól látható módon megjelennek. Ekkor a termésátlagok még - igaz, hogy egyre nagyobb ráfordításokkal, energiabevitellel, és így természetesen egyre gazda-ságtalanabbul, de - növekedhetnek. Megítélésem szerint a magyar mezőgazdaság ebbe a fejlődési" szakaszba jutott.Nem nehéz a gondolatot továbbvinni. A következő szakaszban a termésátlagok - minden igyekeztünk ellenére - stagnálnak, és ekkor már felismerhető, hogy a fejlődés" a katasztrófafelület törésvonalához" jutott. Ezután már csak egy kifejlet lehetséges: a környezet pufferkapacitásának és regenerálóképességének teljes kimerülése és összeomlása, visszafordíthatatlan károsodása.