Az állattenyésztési kutatóintézet 10 éves jubileumi űlésszakának előadásai [antikvár]

Dr. SCHAKDL JÓZSEF Kossuth-dijas, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az Állattenyésztési Kutatóintézet igazgatója AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSI KUTATÓIHTÉ2BT MUHKÁJÁNAK IBÁNYELYEI. A kultúrember táplálkozási igényeinek fokozódása nem annyira a táplálék mennyiségében és. kalóriatartalmábaui jelentkezik, hanem abban, hogy változatosságot, több izt és.aajaatot keres élelmiszereiben. Ha az emberi élelmiszerek közül a növényi és állati eredetüeket összehason-litjuk, akkor a mérsékelt égöv alatt bizonyára az állati eredetű élelmiszerek közt több akad, mely az iz- és zamatanyagok tekintetében az ember igényeit kielégíti. Innen van az, h.o^ az életszínvonal emelése érdekében az állattenyésztésnek az emberi élelmiszerek termelése térén igen jelentős szerep jut. Az állati eredetű élelmiszerek nagyobb mennyiségének szolgáltatása mellett nemkevésbé fontOB feladatunk az, hogy ezek az élelmiszerek, legyen az hus, tej, tojás, stb., olyan minőségben kerüljenek a belföldi vagy külföldi piacra, mely az a kívánt táplálkozási, egészségügyi, eltartási, előkészítési /sütés, főzés/ szempontból sokszor megokolt, nemritkán azonban komoly indok nélkül, szinte szeszélyesen változó igényeknek is megfelel. A termelés mennyisége és minősége mellett mindig szemünk előtt kell lebegni az előállítási költségek lehető redukciójának, hogy a mi hazai terményeink mind a belföldi, mind a külföldi piacok konk:urrenci-ájában helyt tudjanak állani. Jeligénk tehát; többet, jobbat termelni, állatainknak kevesebb táplálási, ápolási, tartási költsége vagy kevesebb munkaerő ellenébeni Nem kötnek természetesen a mai árak abban az esetben, ha a jobb minőség alapján ezeknek az áraknak változása biztosan, remélhető. A zootechnikai studium a. szaporodás tanulmányozásával kezdődik. Az Állattenyésztési Kutatóintézet elé is a sors ezt a feladatot állította elsőül. Hisz nem olyan régen volt, hogy ne emlékeznénk; a második világháború súlyos csapására, mely elvitte szarvasmarháink 42 %-át, sertéseink 79 %-át és juhainlc 80 %-át. Ma már viszont büszkén gondolunk arra, hogy e veszteséget sikerült kipótolni. Sőt, állatállományunk nemcsak a régi mértékre állt vissza, hanem ma már 9 %-kal több szarvasmarhánk, 20 %-kal több sertésünk és 32 %-kal több juíiunk van, mint a 2.világháborút megelőző legutolsó békeévben, 1938-ban volt. Minthogy azonban a háborút követőleg évekig takarmányozási, ápolási és tartási gondjaink is voltak, rövidesen kiderült, hogy főleg teheneink igen nagy százalékának átmenetileg "üres", illetőleg végérvényesen "meddő" voltát nem lehet egyedül a közismert fertőző betegségeknek, a tuberkulosisnak, brucellosisnak, trlchomonadosisnak terhére iml és nem lehetett várni, hogy ezeknek sikeres orvoslása után a tehenészeteink üzleti mérlegét még ma is súlyosan rontó meddőség megszűnik. Sokkal szélesebb hatósugaru szervezeti működésekből, bonyolult hormonális kölcsönhatásokból származnak az ivarélet zavarai. Nem szabad azt hinnünk, hogy csak a petefészekben, a méhben, a hüvelyben jelentkező pa-thologiás tünetek lehetnek kizárólagos okai az ivarzás és fogauiizás el-