Az Európai Unió bővítésének kihívásai - régiók a keleti periférián [antikvár]

Előszó Az első Alföld-kongresszust azzal a céllal rendezte meg az MTA Regionális Kutatások Központjának Békéscsabai Osztálya 1993-ban, hog^ fórumot teremtsen a térség természeti és gazdasági-társadalmi sajátosságaival, fejlődésével foglalkozó, különböző tudományterületeket művelő kutatók, illetve azon gyakorlati szakemberek és politikusok számára, akik az Alföld fejlesztésének tényleges vagy potenciális szereplői voltak. Az eltelt bő tíz év során alapvetően megváltoztak térségünk fejlődésének feltételei a gazdasági és politikai reformok, a csatlakozási előkészületek és a globalizációs folyamatok eredményeként. Ezek a tendenciák meghatározták az eddig megrendezett, az Alföld fejlődésével, jövőjével foglalkozó kongresszusok (1993, 1998, 2003) tematikáját, az ott felvetett gondolatok kereteit is. Egyrészt megváltoztak a jövőképalkotás viszonyítási pontjai - az Alföld történelmében gyökerező sajátosságok feltárásától eljutottunk a régió fejlődésének hazai, európai és globális folyamatokkal összefüggésben történő értelmezéséig -, másrészt új súlypontok jelentek meg a vitákban. Az uniós csatlakozás előtt néhány hónappal megrendezett III. Alföld-kongresszuson elhangzó előadások és szakmai viták középpontjában az Alföldet is érintő európai integrációs folyamatok álltak. A rendezők célja az volt, hogy elemezzük a bővítési folyamat hatásait, az azzal összefüggő konfliktusokat egy olyan térségben, amely földrajzilag és a hagyományos fejlettségi mutatókat tekintve is „távol" esik az Unió dinamikus centrumaitól, régióitól. A konferencián az Alföld helyét, lehetséges szerepét kerestük az európai térben és a globalizálódó nemzetközi kapcsolatrendszerekben, a szakmai beszélgetések ezért átlépték az ország (és az Európai Unió majdani) határát, tematikájukban, valamint a szomszédos országokból érkező résztvevők révén. Abban nem volt vita a résztvevők között, hogy a jelen neoliberális gazdaságpolitikai kurzusában az Alföld a kilencvenes évtized egyik legnagyobb vesztese. Alapvető kérdésként merüh fel azonban, hogy a nagyrégió jövőképének és kívánatos fejlődési pályájának megrajzolásakor milyen mintához kell igazodni. A globálissá váló gazdasági folyamatokat ma döntően a neoliberális gazdaságfilozófiai elvek mozgatják, az alternatív modellek épp csak feltűntek a véleményformálók horizontján. E keretek között az Alföldnek mint egésznek a felzárkózási esélyei szerények. Bár a nagyrégió nem homogén periféria, a meglévő modernizációs szigetek nem kapcsolódnak egymáshoz, sem az európai léptékű folyamatokhoz kellő mélységben. Az Alföld tudáskészlete, valamint az agrár hagyományok által átörökített kocká-zat-minimalizálási gazdasági magatartásforma nem kedvez a tudás-társadalom megalapozásának. A hagyományos gazdasági ágazatokra, illetve a nem termelő gazdasági tevékenységekre építő fejlődési pálya sem kecsegtet gyors sikerrel. A magas minőséget hordozó egyedi termékek száma csekély, a bio-gazdálkodás elfogadottsága mérsékelt, a kulturális gazdaság pozitív hozadékai legfeljebb néhány településen válhatnak mérhető gazdasági teljesítménnyé. Az információs gazdaság és társa-