Az őrbottyáni 50 éves örök rozs és egyéb műtrágyázási tartamkísérletek tanulságai [antikvár]

LElőszó A Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetében a homokkutatások kiemelt jelentőséget kaptak. Az 1980-as évekig önálló homokkutatási osztály működött dr. Egerszegi Sándor nemzetközi hírű homokkutató vezetésével. Közvetlen munkatársai voltak Láng István, Hepp Ferenc, Lásztity Borivoj, Gáti Ferenc, Dvoracsek Miklós, Kozák Mátyás, Szemes Imre és mások. Az ott folyó átfogó vizsgálatokhoz kapcsolódtak a talajtani és az agrokémiai tudományos osztályok munkái, a talajtani kutatásokhoz Stefanovits Pál, Klimes-Szmik Andor, Várallyay György és Bodolai Istvánné, míg a későbbi agrokémiai, növénytáplálási kísérletezéshez Latkovics Győrgyné, Kádár Imre és Németh Tamás tevékenysége. A sokirányú átfogó kutatások kiterjedtek az alábbi kérdések vizsgálatára: - Homoktalajok kialakulása és elterjedése Magyarországon; - Homoktalajok fizikai, kémiai tulajdonságainak jellegzetességei; - Homoktalajok művelése, erózió elleni védelme; - Homoktalajok réteges javításának, gyökeres átalakulásának lehetősége; - Homoktalajok meszezése és műtrágyázása, termékenységének növelése; - Homoktalajokon termeszthető kultúrák ásványi táplálása. Az 1950-es évek végén, ill. a '60-as, '70-es években beállított szabadföldi kísérletek (elsősorban a műtrágyázási tartamkísérletek) jó részét a mai napig sikerült megőriznünk két fontos homoktájunkon. Az Őrbottyáni Kísérleti Telep a Duna-Tisza közi meszes, míg a Nyírlugosi Telep a nyírségi savanyú homokot képviseli. Az immár 5 évtizedes kutatások sokat adtak a hazai talajtani, növénytermesztéstani tudományoknak és a gyakorlatnak. Eredményei beépültek a homoki gazdálkodásba, szaktanácsadásba, oktatásba, kutatásba egyaránt. A több évtizedes, megszakítás nélkül folyó kísérletek felbecsülhetetlen nemzeti értéket jelentenek, nélkülük a jövő homoki gazdálkodása, környezetkímélő eljárások bevezetése nehezen képzelhető el. A homoktalajok védelme, javítása, termékenységük megőrzése hazánkban kiemelt figyelmet érdemel, mert a hasznosított mezőgazdasági területünk 1/5-ét homokos területek képviselik. Itt terem a zöldség, gyümölcs, dohány és egyéb növényeink jelentős hányada, mely döntően befolyásolja a hazai lakosság ellátását, valamint a mezőgazdaság exportképességét. Másrészről a falusi népesség megélhetésének szinte egyedüli forrását helyenként az e talajokon folyó gazdálkodás jelenti, munkaalkalmat teremtve. A homokok keletkezésükből eredően általában szegények humuszban, ásványi kolloidokban, tápanyagokban. Hangsúlyozni kell rendkívüli érzékenységüket mindenféle környezeti vagy emberi behatással szemben mint pl. aszály, elsavanyodás, tápelemek gyorsan fellépő hiánya vagy túlsúlya, talajszennyezés stb. Mivel a homoktalajok átalakító, szűrő és megkötő/pufferoló képessége csekély,