BorÁSZok [antikvár]

Érdekes, hogy azon kevés nemzetek egyike vagyunk, akiknek saját szavuk van a bor megjelölésére, és nem a latin nevet (vinum) vettük át. A bor szavunk eredete visszavezet minket az ősvallások istenhitének világába, a Bor Tengrinek, az újjászületés Istenének a tiszteletéhez. Az erjedőben lévő szőlőlé, az átváltozás fizikai folyamata eredményezhette azt, hogy a megerjedt szőlőlé elnevezésére is használták. Az "istenek itala" közkedveltté vált a mindennapok magyar embere számára, és készítése megbecsülést hozott a termelőknek. Ez a megbecsülés látszik újjáéledni napjainkban, amikor az emberek szívesen beszélnek arról, hogy merre jártak, kinek a borát kóstolták, milyen érdekességeket hallottak.