Borbarát 1997. május [antikvár]

Részlet: "Márciusban még kettesével sétálnak a lányok az utcán. Májusra már párba viszi őket az új "évjáratot" hajszoló férfisereg. Az embereket megszállja az öröm, a zárt ajtók megnyílnak, a szavak egymásra találnak és építkezni kezdenek a dolgok. Még van hová menni, van merre továbblépni. Már fényben tündököl az, ami még meg sem született. Hát létezik ennél jobb idő a szerelemre? A bor az ember erotikus itala: felkínálja testét és rád lehel. Megadja magát, kitárulkozik a kehely mélyében; hódításra vár és hódítani akar. A borral együtt kell élni. A bor májusban csakis nő lehet. Olaszrizling, amely társ az élethez, a hitves; szép, kedves és megbízható. Talán csak a merlot pályázhat a helyére, ám az sokkalta érzékenyebb, rejtelmei törékenyek, szívszaggató házasságot kínál egy csöppnyi hűtlenséggel. A furmint uralkodik, ő kap meg téged, nem te hódítasz. A kékoportó egy könnyű flört, egy olyan nő, aki másra gondol és ezért annyira felszabadult és könnyed. És itt van az aszú, az asszony legszebb utóvirágzása, fényében még feltűnik ifjúsága, de már nem adja alább a teljességnél. Céltudatos, de már nem szeszélyes. Ám csak a hosszasan érlelt testes vörös borok melegsége mondatja ki a múltat, az dicsekszik a régi ígéretekkel, a meghódítottak trófeájával. Ital, amely kézen fog és hazavezet."