Borbarát 2000. tél [antikvár]

Egyetlen fürtöt sem szednek le egyes szám második személynek, a bor mindig valakinek jut. Csak az indulás a biztos, és az érkezésről is máshol döntenek, ami csak akkor érthető meg igazán, ha egy véletlen találkozás rendezetlenné teszi az időt. Két csepp csönd, és sikolt a pohár. A mozdulat megáll, és arcodról elszökik az utolsó mosoly. Él a félelem, hatalmas az éjszaka. A tárgyak lassan a sötétbe szöknek át, de még nézem a mozdulatod a feketében, és látom a bor címkéjét az üveg hajlata alatt.